Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Bácskai Vera: Szakszerűsödés a korai vállalkozásban

Szakszerüsödés a korai vállalkozásban 129 rosokban, ahol az iskolák eleget tudtak tenni a Ratio Educationis követelményeinek. Speciális kereskedelmi képzést adó intézet ekkor még Magyarországon nem működött, kereskedelmi ismereteket elsősorban a jogakadémiákon oktattak, ezek hallgatói azonban csak ritkán mentek kereskedelmi pályára. Bár volt ügyvédi vizsgával is rendelkező nagykereskedő a 19. század első felében, de e másodgenerációs nagykereskedő inkább kivételnek számított. Néhány reformkori nagykereskedőről tudjuk, hogy látogatta a bécsi Politechnikumot, azonban ez is inkább kivételes jelenség volt. Szórványos adatokból arra következtethetünk, hogy a 19. század első felétől mind több nagykereskedő végeztette el utódlásra jelölt fiaival is a gimnáziumot, vagy annak néhány osztályát. Hogy mennyire elterjedt gyakorlat volt ez, arra egy, a középiskolai tanulók összetételét vizsgáló, éppen csak megkezdett kutatástól várhatók pontosabb adatok. Ismeretes, hogy egyes nagykereskedők az átlagosnál jóval kiterjedtebb gazdasági, földrajzi, nemzetigazgatási elméleti ismeretekkel is rendelkeztek, az azonban bizonyos, hogy sem a közép-, sem a felsőfokú tanulmányok nem voltak előfeltételei vagy követelményei a nagykereskedői tevékenységnek: a gyakorlati képzés volt a fontos, kis- és nagykereskedőknél egyaránt, éppen ezért elsősorban e gyakorlati képzésről számolnak be folyamodványaikban. Bizonyos változások azonban észlelhetők a 19. század első felében a gyakorlati képzésben, pontosabban a képzés színterét illetően. Míg az előfutárok 18. században induló nemzedékének többsége még általában apja, rokonai üzletében vagy ismerős cégeknél és a kezdetekben lehetőleg szülőhelyén - sajátította el a kereskedés tudományát, a reformkorban már csak azok válnak sikeres nagykereskedőkké, akik jó nevű, sikeres cégeknél töltötték gyakorlatukat, ismereteket és tapasztalatokat szerezve nagykereskedés minden ágában, mint pl. Cahen Miksa Ábrahám, aki különböző cégeknél 10 éven át folytatott könyvelői és levelezői tevékenység után újabb évtizeden keresztül utazó ügynöki és felvásárlói tevékenységet folytatott a Biedermann cégnél, majd a pesti fióküzlet cégvezetője lett, és csak ezután önállósult. A reformkorban már - ha nem is volt követelmény - a külföldi cégeknél töltött gyakorlat előfeltétele volt a sikeres nagykereskedői tevékenységnek. De ez egyaránt vonatkozik szakosodott, nevesebb kiskereskedelmi cégekre is. A nagykereskedelmi tevékenység tehát nem kötődött azonos, intézményesített speciális képzéshez, nem különült el szakosodott kiskereskedői képzés követelményeitől, gyakorlásának előfeltétele a nagyobb tőkeerő volt és maradt: a kimutatandó tőke többszöröse volt a kiskereskedőktől megköveteltnek. Hosszú ideig, egészen pontosan 1846-ig érdekvédelmi intézményük sem vált el a kiskereskedőkétől. Ők is a polgári kereskedelemi testületek tagjai voltak - már ahol ezek léteztek - és Pesten a zsidó nagykereskedők is hasonló testületet hoztak létre. E testületek céhes szellemű korlátozásai számos konfliktust eredményeztek, amelyeket többnyire a kormányszervek pártfogásával oldottak meg. Mégis, a korai kezdetektől fogva kimutatható sajátos hivatásérzetük: tevékenységüket másnak, magasabbrendűnek tekintették, mint a többi kereskedőét,