Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Vári András: Szakszerűség és vállalkozás a késő 18. és a 19. században

Szakszerűség és vállalkozás a késő 18. és a 19. században 123 Ez a koncepció kiindulópontként a professzionális szakmák 20. század végi helyzetét állította szembe a 18. század végivel. A későbbi, modern szakmák legalábbis Európában - a szóban forgó professzionalizáció-koncepciót eredetileg Amerikára dolgozták ki - általában több, eltérő rendi állású, 18. századi foglalkozásból a 19. század folyamán alakultak ki. Azonban e régi foglalkozások közül még az előnyösebb státusúak is a rendi társadalmi blokkokon kívül helyezkedtek el (pl. városi orvos), többségüket pedig az alacsony presztízs, bizonytalan és csekély jövedelem, a kliensek szeszélyesen ingadozó bizalma jellemezte. Az innen induló „professional project" éppen e változók megváltoztatását célozta, köztük kiemelt helyen a jövedelem növelését. A jövedelemnövelés a szolgáltatók piacának monopol Szálasával volt elérhető. A piac foglyul ejtése alapvetően a fogyasztók bizalmának monopolizálásán keresztül történt. Ennek fő eszközei az azonos, megfelelően racionális, formalizált és ezoterikus paradigmában kiképzést kapott és működő, a képző intézetek lehetőség szerint államilag szentesített illetve szankcionált minőségi bizonyítványával ellátott szolgáltatók szolgáltatásának minőségi garanciája, az egyes szolgáltatók szolgáltatásainak csereszavatossága és a konkurens paradigmák alapján praktizálók kiszolgálása volt. E feltételek létrejöttét a szolgáltatók belső és külső, az állami szakigazgatási szervek és a fogyasztók szakmánként illetve szolgáltatási áganként eltérő harcai eredményezték. A fenti koncepció alapján jól magyarázható az orvosok kiugróan sikeres, az ügyvédek és bírák közepes eredményű és a mérnökök, technikusok, vegyészek viszonylag gyenge lábakon álló professzionalizációja. A kudarc itt legalább annyira megvilágosító erejű példája volt a koncepció alkalmazásának, mint a siker. A mérnökök produktuma tárgyiasul és sokféleképpen ellenőrizhető, munkájukat többnyire hierarchikusan felépített nagyszervezetekben végezték, mely munkavégzésük körülményeit is szabályozta. Munkavégzésük megrendelőjük fontos, de távolról sem csillapíthatatlan, halasztást nem tűrő és élet-halál fontosságú szükségletét elégítették ki. Mindez jól szembeállítható, mondjuk a fogorvosi foghúzással. Úgy tűnik, a szükséglet és a kielégítését szolgáló tudás jellegén kívül éppen a szolgáltatást megvásárló fogyasztók jellegzetességei szabtak határt a professional project eredményességének. A 19. század végének racionális szervezettségű, magántulajdonban lévő, a kereskedelmi jog eszközeivel felfegyverkezett ipari nagyüzeme nagyobb ellenállást tanúsított a szakemberek aspirációival szemben, mint az elszigetelt, alulinformált, szükségleteinek közvetlenségéhez láncolt polgár. Ne tekintsük tehát a szakszerűséget csupán absztrakt termelési tényezőnek, melyből egy bizonyos áron többet vagy kevesebbet lehet vásárolni, és a termelési folyamatba vetni. Hiszen eltérő tudásanyagok eltérő társadalmi helyzetű rétegek által eltérő munkaszituációkban való alkalmazásáról van szó, a tényező inhomogenitása szembeszökő. 5 Magali Sarfatti Larson: The Rise of Professionalism: A Sociological Analysis. Berkeley 1977.