Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

III. SZAKSZERŰSÖDÉS ÉS ISKOLÁZTATÁS - Karády Viktor: Elitképzés, elitkiválasztás, elitlegitimáció (A középiskola társadalmi funkcióinak alakulása Magyarországon 1948 előtt)

118 írástörténet - szakszcrüsödés Karády Viktor minősítés piacainak gyors kiterjedése és - ettől nem teljesen függetlenül - a középiskolai közönség rekrutációjánakjelentős „demokratizálódása" voltjellemző. A rohamosan javuló értelmiségi konjunktúra három egymástól teljesen független körülmény függvénye volt. Egyrészt a gazdasági világválság véget ért, és ezt a fellendülést a háborús felkészülés befektetései („győri program") számottevően felgyorsították. Másrészt a visszacsatolt területeken az 1919/20-as értelmiségi elvándorlási folyamat ellentéte játszódott le. Az érintett román, szlovák, szerb, kárpát-ukrán adminisztráció személyzete elmenekült, és ezzel a magyar diplomások előtt egy csapásra a betöltetlen középosztályi állások sokasága nyílt meg. A háborúba való belépés után a behívott értelmiségek helyének betöltése is a munkaerőhiányt erősítette. A magyarországi értelmiséget sújtó általános munkaerő-felesleg már ezzel is teljességében felszívódott. A zsidótörvények által kimondott és a zsidó középosztály elhelyezkedési lehetőségeit drasztikusan megszorító intézkedések azonban sajátos feszültséget eredményeztek az értelmiségi munkaerőpiacon. Nagyszámú zsidó diplomást menesztettek állásából illetve kényszerítettek ki szabadpályás pozíciójából, és így az értelmiségi piacokon a további mesterséges munkaerőhiány megszilárdult. Mindez elengedhetetlenül megemelte a középiskolás képzéssel elérhető minősítés értékét és az ezzel járó iskolai keresletet is. Az iskolai kereslet növekedése kétségtelenül hozzájárult egyes, az alsóbb néposztályokhoz tartozó diákrétegek beáramlásához a klasszikus középiskolákba, hová azelőtt nem jutottak volna be. Ennek a folyamatnak számos összetevője közül jelezzünk néhányat. A gazdasági konjunktúra a birtokos parasztság és a szakmunkások jövedelmét is javította, és ezzel ezek egy töredékének gyermekei fizetőképessé váltak a középiskolákban. Ugyanezen rétegek szellemileg jól kiválasztott leszármazottait a korszak különböző ideológiai indíttatású „tehetségmentő" kezdeményezésein keresztül is támogatták (pl. Györffy kollégium stb.). Ettől függetlenül a jó értelmiségi konjunktúra „demokratizáló" hatása abban is megnyilvánult, hogy a kispolgárság és a kisértelmiség fiataljainak egy része - amely azelőtt polgáriba vagy legfeljebb tanítóképzőbe, esetleg felsőkereskedelmibe járt volna most egyenesen a gimnáziumokban keresett felvételt. A gimnáziumok közönségének „demokratizálódása" tehát jelentős mértékben a párhuzamos képzőintézetek korábbi „demokratizálódására" épült. Mindez azonban nem kevéssé mesterséges és pusztán látszólagos volt. A zsidóellenes numerus clausus ugyanis kizárta a hagyományos középiskolai kereslet „polgári" elemeinek jelentős részeit, amelynek révén a gimnáziumok társadalmilag szerény származású, „alulról érkező" klientúrájának számaránya a diákságban formálisan megemelkedett. Hasonló, bár nehezen felmérhető hatást jelentett a konjunktúra elszívó hatása az érettségi előtti, felsőbb gimnáziumi osztályok tanulóinak egy töredékére, amely jórészt az úri osztályokból tevődött össze. A visszacsatolt területeken ugyanis a háborús hiányhelyzetben 6-8 gimnáziumi osztállyal már éppúgy be lehetett tölteni kényelmes, kisértelmiségi vagy „kisúri" (jegyzői, írnoki, intézői, állomásfőnöki stb.) állásokat, mint azelőtt az anyaországban érettségivel vagy egyetemi diplomával.