Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?
Kémek, ügynökök, besúgók tenberg-galaxis korának nevezték el, mivel Gutenberg egyszerű találmánya forradalmasította a régebbi információhordozókat, illetve a közvetítő közeget, és lehetővé tette, hogy a korábban csak a kiválasztottak vagy a beavatottak számára hozzáférhető információkat szélesebb társadalmi rétegek is megismerhessék, akár azért, mert képekben fejezték ki őket, akár azért, mert a piacokon, a templomokban stb. felolvasták a nyomtatott híreket. A 16. század folyamán a legfontosabb eseményekről már nyomtatott formában adtak hírt, ezzel a modern újságírás ősét teremtve meg. Persze ne úgy képzeljük el ezeket az „újságokat", mint a mai napilapokat. Általában egy-négyoldalas ívekről beszélünk, amelyek gyakran csak egy-egy fontosabb eseményről tudósítottak. Ráadásul sokszor propagandacéllal készültek és csak olyan eseményeket taglaltak, amelyek a közvéleménnyel úgymond „megismertethetek" voltak. Nagy győzelmekről, nagy vereségekről, nagy ünnepségekről stb. szóltak. Az újabb kutatások azt mutatják, hogy a könyvnyomtatás és a fenti formában megjelenő „ősújságok" önmagukban nem lettek volna képesek ilyen forradalmi változásokat előidézni. A legfontosabb információkat, a gazdasági, a politikai és a hadi híreket, amelyekről az uralkodók és a döntéshozók szerint a közt nem kellett értesíteni, továbbra is elsősorban kéziratokban küldték tovább.6 Ez egyben azt is jelenti, hogy a nyomtatott röpiratokat és újságokat nem lehet egyértelműen, kontinuus módon a modern újságírás elődjének tekinteni. A kora újkor ugyanis - a könyvnyomtatás mellett - egy másik forradalmi újításnak is színtere volt. A kommunikációs csatornák átalakulása, az európai hírhálózatok létrejötte megváltoztatta a korabeli tér- és időfelfogást.7 Ebben az ún. „kommunikációs forradalomban" a Velencei Köztársaság járt élen, ahol már a 14. században foglalkoztak „hírárusítással", és nem sokkal később önálló foglalkozásként tekintettek arra, ha valaki levelező vagy hírágens volt, és valamely kereskedőház szolgálatában állt.8 Igaz, ebben az időszakban a kéziratos hírlevelek alkalmilag készültek még. Az itáliai városállamokra jellemző szövevényes államirányítás, a gyakori intrikák, pártok alakulása és átalakulása miatt igen korán szükség volt megbízható hírekre az ellenségekről, de arról is tudniuk kellett, mi történik az államon belül. Ebből alakult ki az avvisó-írás gyakorlata, eleinte Velencében és Rómában.9 Két olyan városban, ahol az információkoncentráció eleve jelentős volt (Rómában a pápaság, Velencében a kereskedelemben játszott szerepe végett), és az akkori világ számos vezető hatalma tartott itt embereket azzal a céllal, hogy az ott történtekről mihamarabb értesüléseik legyenek.10 Az avvisók (nyilatkozat, figyelmeztetés, tanács, közlemény), vagyis a kéziratos formában terjesztett hírlevelek szerepe az volt, hogy a politikai, a katonai és 6 Mauelshagen, 2005.411-412. 7 Behringer, 2005. (Historische Zeitschrift, Beiheft 41.) 41. 8 Rehm, 1994. 9 INFELISE, 2002. 212., 214. 10 Uo. 214. 98
