Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)

Katona Csaba: „Mata Hari szeress belém!" A színpad táncosnőjétől a filmek kémnőjéig

Kémek, ügynökök, besúgók 1993-ban készült 19. részében (Paris, October 1916) a fiatal Indy keveredik intim kalandba Mata Harival. Ami Magyarországot illeti, ha nem is a filmek területén, de itthon is szület­tek Mata Harival foglalkozó alkotások: magyar nyelven már 1928-ban regény jelent meg róla a később ifjúsági íróként is ismertté váló Szántó György (1893- 1961) tollából, némiképp talán meglepőnek ható módon az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában. Hogy az író jó érzékkel fogta meg a témát és nagyon is tudato­san vitte közönség elé, azt igazolják az egyik, ismeretlen szerzőjű recenzió mon­datai. A K. D. monogram mögött rejtező bíráló így fogalmazott: „Kitűnően sike­rült irodalmi hamispénz a »Mata Hari«, csillogása és vésete a nagy regény pénz­verdéjére vall, de a csengése lépten-nyomon hamis."31 A ma legismertebb hazai interpretáció azonban nem e kötet, hanem kétségkívül Hobo, alias Földes László (1945-) nevéhez fűződik, aki Mata Hari című számának (1982) refrénjével hozta be ismét a hazai köztudatba a kémnőt: „Mata Hari szeress belém!" Zárszó gyanánt Úgy fest tehát, hogy a történelem szereti a históriamondás szempontjából meg­ragadni a gyönyörű nők borzongató eseteit, mint pl. Lucrezia Borgia vagy Bá­thory Erzsébet alakja. Nem egyszer merül fel a kérdés egy-egy neves hölgy kap­csán: szörnyeteg vagy áldozat? Ám nem a történelem szereti a mítoszokat, ha­nem a nagyközönség. John Ford (1894-1973), az autógyáros mutatott rá, hogy a legenda, a mítosz - természetéből adódóan - mindig színesebb, mint a valóság.32 Egy személyiségében és fizikai valójában is izgalmas nő alakja pedig, ahogyan már fentebb oly sokszor utaltam rá, igencsak piacképes figura, kiváló filmalap­anyag. Ráadásul Mata Hari egyszerre művelte a két, talán legősibb mesterséget (ahogy azt Feiszt György is írja az e kötetben olvasható tanulmányában), a sze­xualitás és a kémkedés ötvözete pedig kétséget kizáróan igen izgalmas kombi­náció. Alakja, majd emléke tehát könnyen került az érdeklődés középpontjába. A K. D. monogramú kritikus a Szántó-féle könyvről, de valójában az egész Mata Hari-mitológiáról helyesen alkotott véleményt, amikor így fogalmazott, rámu­tatván a népszerűség titkára: „Sokakat fog találni, akik elfogadják valódi gya­nánt."33 Sajátos dolog viszont, hogy táncosnőként vélhetően ma már jóval kevésbé emlékeznének rá, ha nem kémként végzik ki: miközben nemhogy mesterkém nem volt, hanem ebbéli tevékenysége csupán próbálkozásnak hatott. Rajta kívül voltak még a kornak ünnepelt revücsillagai: legtöbbjük - eleinte diadalmasan 31 K. D., 1931. 165. Bár az is tény, hogy Károly Sándor komoly irodalmi munkaként írt a könyvről: „Szántó György nem csatlakozott az izgalmat, erotikát, borzalmat és langyos szentimentalizmust hajszoló francia és német írókhoz." Károly, 1929. 32 Merklin, 2011.15. 33 K. D„ 1931.165. 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom