Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)

Katona Csaba: „Mata Hari szeress belém!" A színpad táncosnőjétől a filmek kémnőjéig

Kémek, ügynökök, besúgók

Docteur.27 Egymás ellentétei. Érzékiség és intellektualitás. Táncosnő és orvosnő. Kalandor és érzelmi áldozat. Mindkettő alkalmas melodráma hősnőnek. Mind- kettejük meséjére rávetette magát a mozigyártás. Kilométereket daráltak mozikolbásszá belőlük. Mata Harit alighogy kivégezték, máris megfilmesítették [..]. A következő évben Ásta Nielsen vállalta magára. Parádés szerepe volt Greta Garbónak (1931), Jeanne Moreau-nak (1964), a balerina Ludmilla Tchérinának (1954), a nem színészetéről elhíresült Sylvia Kristelnek (1985)."28

Kronstein Gábor figyelmét sem került el ez a folyamat. O arra is rámutatott az Ásta Nielsen, Greta Garbo, majd Jeanne Moreau főszereplésével készült alkotások kapcsán (ezekről bővebben alább), hogy árnyaltabban kell kezelni a kérdést. Ugyanis ahány film, annyi Mata Hari: „Az első vampot, a második kiismerhetetlen nőt, a harmadik ártatlan, bár szenvedélyes életjátékost formált Margarete Gertrude Zelléből, akinek valódi szerepe, igazi egyénisége egészen feloldódott Mata Hari mítoszában. Ez természetes, hiszen mi hathat jobban az emberek képzeletére, mint amikor egy szép és híres asszony életében a nagyvilági szerelem és a hírszerzés világa találkozik."29

E fent vázolt folyamat pedig, amint azt Károly Sándor idézetének dátuma (1929) is mutatja, nagyon gyorsan lezajlott. Ógörög mitológiai hasonlattal élve: mint ahogy az Erinnüszök (Aléktó, Tisziphóné és Megaira) keltek életre Uranosz kiontott véréből, úgy léptek színre a legendák „Mata Harijai" jószerivel a kivégzése pillanatában. Alig néhány évvel a nő halála után, már 1920-ban a némafilmes korszak szupersztárja, a dán Ásta Nielsen (1881-1972) a Mata Hari című filmben a szerelemmel játszó mesterkém alakját vitte be a köztudatba a Monarchia területén, Sziléziában született német Ludwig Wolff (1876-?) rendezésében. Ezt hamarosan egy másik feldolgozás követte: 1927-ben a Mata Hari, die rote Tänzerin (Mata Hari, a vörös táncosnő) című, az osztrák Friedrich Feher (1889- 1950) rendezte, ugyancsak német film, Magda Sonjával (1886-1974) a címszerepben. Ebben az úgynevezett orosz szál hangsúlyos, a nő körüli cselszövésben bizonyos gróf Bobrykin és Grigori is kulcsszerepet kapott. Alig pár évvel később 1931-ben a francia születésű George Fitzmaurice (1885-1940) álmodta vászonra a maga kémnőjét egyszerűen Mata Hari címmel: a főszerep ezúttal megint egy óriási sztárra, a svéd Greta Garbóra (1905-1990) várt. A történet szerint az oroszok itt is belekeverednek a kémkedésbe, Garbó partnere a korszak férfi sztárja, Ramon Novarro (1899-1968) volt. Ezúttal nem az általa oly sokszor alakított „latin lover" szerepét öltötte magára, hanem bizonyos Alexis Rosanoff orosz hadnagyét, aki a történet szerint a titokzatosságba burkolózó nő nagy és betelje27 Két német kémnőt is illettek ezzel a névvel (németül: Fräulein Doktor): Elsbeth Schragmüllert (1889-1934) és Annemarie Lessert (1886-1932). Előbbi kémtevékenysége valóban komoly károkat okozott a franciáknak, amelyek egy részét talán szintén Mata Harinak tulajdonították. Schragmül- ler azonban egyértelműen úgy foglalt állást, hogy Mata Hari teljesen alkalmatlan volt kémnek: „Sie war ein Versager!" Kronstein, 1985.

28 Molnár Gál, 2002.23.

29 Kronstein, 1985.

90