Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Katona Csaba: „Mata Hari szeress belém!" A színpad táncosnőjétől a filmek kémnőjéig
Kémek, ügynökök, besúgók túrjai mindinkább elmosódtak az eltelt évek során, valós személyisége jószerivel homályba veszett, mondhatni: szinte érdektelenné vált. Alapvetés: egy pillantás Eszlár felé Egy elsőre talán nem annyira találónak tetsző hasonlat jól megvilágíthatja, mire is gondolok. 2011-ben vaskos kötet jelent meg, amelynek szerzője Kövér György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója. A cím - A tiszaeszlári dráma - egyértelműen utal arra, hogy a szerző a 19. század végi Magyarország egyik hírhedt esetét vonja vizsgálat alá. Ennél azonban sokkal többről van szó. A könyv a korabeli magyar társadalom egészen sokrétű, lebilincselően izgalmas vizsgálatát nyújtja imponálóan széles forrásbázisra alapozva. Ehhez az szolgáltatta az alapot, hogy Tiszaeszlárra vonatkozóan a történeti források szokatlan és változatos sokasága maradt fenn, aminek révén a faluról és a lakóiról igen sokrétű információt aknázhat ki az aprólékos munkától nem vi- szolygó, a forrásokhoz értően viszonyuló történész. A szerzőt idézve: „Nem a per szemüvegén át akarjuk szemlélni a falu egykori világát, ugyanakkor a vizsgálat során a község olyan erős reflektorfénybe került, ami a korban egyáltalán nem jellemző. [...] Miközben kizárólag a per nézőpontjából csak torzképet lehetne rajzolni a településről, a vizsgálat nélkül jóformán azt sem tudnánk Eszlárról, hogy a világon van, volt."3 Márpedig Eszlár a „nagy per" miatt lett igazán érdekes. A perben a vád álláspontja az volt, hogy a zsidóság rituális céllal meggyilkolta az ifjú Solymosi Esztert. Mint tudjuk, a per felmentéssel végződött, a leányról pedig csak annyit tudni biztosan, hogy nyom nélkül eltűnt. Ezzel együtt, sőt éppen ezért, alakja körül valóságos legendárium bontakozott ki. Nos, bár távol álljon tőlem, hogy szerény munkámat a fent többször citált kötethez mérjem, per analogiam idéztem meg a Solymosi Eszter alakja körül burjánzó elképzeléseket, mendemondákat. így - a fentiek jegyében - jelen írás sem igazán Mata Hariról fog szólni. Kövér György minden fellelhető adatot összegyűjtött, közzétett és értelmezett, amely kapcsolatba hozható Solymosi Eszterrel, illetve eltűnésével, mégsem az ismeretlen sorsú lányra helyezte a hangsúlyt munkájában: „Solymosi Eszternek a történészi eszközökkel, forrásnyomok alapján meghatározható útja április elsején, a gát felé menet véget ért. Annak, ami ezután következett, maga Solymosi Eszter legfeljebb csak az apropója lehetetett".4 Nem célom tehát e helyt részletesen írni Mata Hariról és peréről. Megtették ezt helyettem nálam avatottabb szerzők magyar nyelven is (nem szólva a külföldi feldolgozásokról): korábban Kronstein Gábor,5 újabban Hahner Péter,6 3 Kövér, 2011. 9. 4 Uo. 357. 5 Kronstein, 1985. 6 Hahner, 2005; Hahner, 2010. 82
