Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Feiszt György: A kormányzati információáramlás szerepe egy 15. századi bűntény felderítésében
FEISZT GYÖRGY A KORMÁNYZATI INFORMÁCIÓÁRAMLÁS SZEREPE EGY 15. SZÁZADI BŰNTÉNY FELDERÍTÉSÉBEN A köznyelv nem igazán tesz különbséget a kémkedés, a hírszerzés és a felderítés között. Mindhárom fogalom titkos tevékenységet jelöl, és politikai, gazdasági titkok tisztességes vagy kevéssé tisztességes eszközökkel való megszerzésére irányul. A kémkedés pejoratív jelentésű: mert kémkedni az ellenfeleink szoktak. Ugyanilyen feladattal megbízott titkosügynökeink viszont a hírszerzők, akik felderítő munkájukat hazafias meggyőződésből végzik. A hírszerzés, illetve a kémkedés a hadviseléssel együtt jár, annak sikerét nagymértékben elősegítheti. Azt is mondhatjuk, hogy a kémkedés a második legősibb mesterség, de talán még idősebb is annál, amelyet az emberiség a legöregebbnek vél, és a kettő gyakran a közös cél érdekében összefonódva a hírszerzést is elég gyakran szolgálja. Koronként természetesen más és más volt a hírszerzők szerepe és feladatköre. Már a legősibb időkben sem kizárólag katonai jellegű értesülések megszerzésére használták őket, ugyanis az információk nemcsak az ellenfelek harci kedvéről, erkölcsi moráljáról adhattak képet, hanem az ellenséges ország lakosságának harci kedvéről, erkölcsi moráljáról és sok más, a katonai tervek elkészítéséhez szükséges adatról is. Az alábbiakban egy olyan esetet vizsgálunk, amelynek felderítésében vélhetően döntő szerepe volt az információk gyors megszerzésének és továbbításának. Az utazók részére a középkor évszázadaiban térképek nem álltak rendelkezésre. Az útonállás viszont, akárcsak külföldön, Magyarországon is gyakori volt. A kalmárokat, kereskedőket hazánkban is sokszor kirabolták: 1214- ben orosz kereskedőket, 1224-ben három dúsgazdag olasz kalmárt, 1278-ban a Németújváriak Rodogér velencei kereskedőt fosztották ki a Dunántúlon. Ügyében a dózse személyesen próbált közbenjárni IV. László királynál. Nem volt ez másképp valamivel később, Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején sem. Zsigmond 1436 decemberében szerette volna a Bázeli Egyetemes Zsinatot (1431-1443) Budára áthelyezni.1 Ezért javaslata mellékleteként 1436-ban összeírást rendelt el, hogy hány ház, szoba, istálló stb. található Budán. Ezzel akarta meggyőzni a zsinati atyákat, hogy a város megfelelő adottságokkal rendelkezik a zsinat befogadására. Ennek az összeírásnak köszönhetően számba vétetett a Buda területén lévő összes, kiadásra alkalmas ház, amely alapján némi fogalmunk lehet a 15. század eleji Buda lakáshelyzetéről. A székváros négy 1 A bizánci császár, Palaiologosz (VIII.) János (1425-1448), mivel az oszmán-török hatalom megsemmisüléssel fenyegette Bizáncot, a Nyugattól kért segítséget. Megcsillant annak a lehetősége, hogy a több évszázados egyházi skizma nyugat és kelet között rendeződjön. Bizánc a tárgyalások lefolytatásának helyéül egy közelebbi város kijelölését kérte. így gondolt Zsigmond császár Bázel helyett Budára. 57
