Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Deák Ágnes: Rendőrinformátorok a hadbíróságok árnyékában. Haynau és Geringer ügynökei
„Schedl" fedőnevű informátor, a segédkönyvek szerint Szalyay Jakab, irodai kézbesítő). Feltehetőleg önként ajánlkoztak (de ahogyan a következő példa is mutatja, esetenként egy-egy letartóztatás után kerülhetett sor az alkalmazásra, ez esetben az „önkéntesség" meglehetősen relatív fogalommá válik), és nem meglepő, hogy voltak közöttük, akiknek igen hamarosan meggyűlt a bajuk az igazságszolgáltatással, mivel informátor voltukat saját gyarapodásukra igyekeztek felhasználni. A legkalandosabb történet Chorin (alias Kurin) Gusztáv Adámé, aki egy Aradon élő izraelita család fia volt (bevallása szerint ő maga 1849 májusa körül kikeresztelkedett), 1850-ben 19 évesnek mondta magát. Jogi tanulmányai befejezése után 1848-ban Bécsbe ment, és ott bekapcsolódott a forradalmi mozgalmakba. 1849 májusában a magyarokkal fenntartott tiltott kapcsolat vádjával letartóztatták. Ekkor maga ajánlkozott fel a rendőrségnek, és a III. hadseregparancsnokság ügynökeként tért vissza Magyarországra. Miután 1849 őszén, 1850 tavaszán két alkalommal is hivatalnoknak adta ki magát, végül letartóztatták, és a hadbíróság négyévi, könnyű vasban letöltendő sáncmunkára ítélte, amit azonban fiatal korára való tekintettel két évre enyhítettek.30 De említhetünk egy másik informátort is, aki vélhetően letartóztatását követően állt az ügyosztály zsoldjába. Peter Mayerhofer (1850-ben Klosterneuburgban született, 27 éves özvegynek vallotta magát) bécsi lakos letartóztatását 1850 januárjában a pozsonyi hadbíróság kezdeményezte Lamberg Ferenc gróf altábornagy 1848. szeptember végi pest-budai meggyilkolásában való részvétel gyanújával, de azután elbocsátották. Ezt követően tűnt fel neve időről időre az ügyosztály iratainak iktatókönyveiben.31 Podolsky az alkalmazásban lévő, többé-kevésbé rendszeresen fizetett ügynökök mellett igyekezett más információs csatornákat is kiépíteni. Dr. Schwarz Móricot a Fremdenblatt című bécsi lap pesti levelezőjeként mutatták be neki, aki azután testvérével (az orvos doktor Schwarz Lajossal) együtt hetente kétszer-háromszor felkereste őt, beszámolva a magyarországi eseményekről. Őket azonban Podolsky nem tekintette ügynökeinek, inkább saját bizalmasainak.32 Amint már említettük, az informátorok között négy vidéki levelező (Franz Aichelburg gróf főhadnagy; Drescher Frigyes pozsonyi cenzor, aki láthatólag saját levelezői „alhálózat"-ot működtetett; feltehetőleg a kassai Friedrich Lang; Huszár János besztercei erdőgondnok) is szerepelt, ők egészen más társadalmi közegből származtak, mint a Pest-Buda utcáit járó ügynökök többsége. Közülük Deák Ágnes: Rendőrinformátorok a hadbíróságok árnyékában 3« HL Absz. Ph. ir. 1850-8/39. 31 HL Absz. III. AC PS 70. köt. 758. sz. bejegyzés. 1850. január 12.; MNL OL D 36 1. iktatókönyv. 1850:55., 57. sz. iktatókönyvi bejegyzések. 1850. március 30. 32 1852 tavaszán házkutatást tartottak a Schwarz családnál, mivel egy bécsi egyetemistánál politikailag veszélyes tartalmú leveleket találtak Schwarz Mórictól. Hadbírósági eljárás is indult a két testvér ellen, de azután bizonyítékok hiányában felmentették őket. Kempen levelei a III. hadseregparancsnoksághoz. Bécs, 1852. január 23., március 16., Podolsky jelentése a hadseregparancsnoksághoz. Pest, 1852. január 28. MNL OL D 441852:203. 29
