Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Pajkossy Gábor: Kormányzati informátorhálózatok a reformkorban
PAJKOSSY GABOR KORMÁNYZATI INFORMÁTORHÁLÓZATOK A REFORMKORBAN A reformkori Magyarországon a kortársak úgy vélték: egy egységes, jól szervezett, nagy létszámú, mindenhol vagy csaknem mindenhol jelenlévő, a társadalom minden rétegét megfigyelés alatt tartó titkos és jól megfizetett rendőrség áll fenn és tevékenykedik. Ezt „hydrának", titkos policiának nevezték. Kölcsey szerint „minden főhivatalaink, s a nem főknek is nem megvetendő része" a hydrá- hoz tartozik, „a kenyérevő nép sokasága hasonlóktól hemzseg", és úgy hitte, a hydra magyarországi feje Mérey Sándor személynök, majd tartományi biztossági igazgató. Miközben a kormány irtózik a nyilvánosságtól - jelentette ki 1836 novemberében Nógrád vármegye főjegyzője -, „ő rendes tudósításokat adat magának a köztanácskozásokról, és bizony nem ingyen, hanem dúsan fizetett ügy viselők által, értvén a titkos politia embereit". „[Mindenfelé elhelyezett számos ügynökről" „bőséges tudósításokról" beszélt az 1860-as évek elején írt összefoglalásában egy másik kortárs, Horváth Mihály is.1 E vélekedések a valóságosnál két nagyságrenddel nagyobbra becsülték e hálózat (mint látni fogjuk, valójában hálózatok) összlétszámát és a működtetésükre fordított összegeket. A kortársak ugyanakkor nem tudhatták, hogy különböző létszámmal és hatékonysággal, valójában több hálózat is tevékenykedett (a szó szoros értelmében vett „titkos policia", egyes magyar kancellárok hálózata, a Magyar Kamara elnöke által, végül az Udvari Haditanács (Hofkriegsrat), illetve a magyarországi főhad- parancsnokság által működtetett informátorhálózat), amelyek bizonyos mértékig egymással is rivalizáltak. A Legfőbb Udvari Cenzúra- és Rendőri Hatóság (Oberste Zensur- und Polizeihofstelle), az Általános Udvari Kamara (a birodalmi hatáskörű Allgemeine Hofkammer) és az Udvari Haditanács vezetője a hozzájuk befutó jelentések közül a legfontosabbakat, illetve azok kivonatát időről időre felterjesztette az uralkodónak, illetve 1835-től az Államkonferenciának. E három csatornán beáramló információk áttekintése végett 1837-ben megszervezték - az Államkancellária alárendeltségében működő - „tárcaközi" Központi Információs Bizottság (Zentralinformationskomité) magyar-erdélyi osztályát (Ungarisch-Siebenbürgische Sektion), amelyben a fontosnak ítélt jelentéseket jegyzőkönyvbe foglalták, és azt a birodalom legfőbb vezetői számára néhány példányban litografálták. Az alosztályt, immár a Magyar Kancellária képviselőjének bevonásával, 1845-ben önálló bizottsággá szervezték, Zentralinformationskomité für Ungarn und Siebenbürgen néven.2 1 KFMM4 Ogy. 1.192.; KLÖM VI. 814.; Horváth, 1864.1. köt. 143. 2 Az említett három kormányszék elnökei előterjesztéseinek (fennmaradt előterjesztéseinek) lelőhelye: ÖStA HHStA Konf-Akt. (a magyar vonatkozású iratok Budapesten, mikrofilmen is kutathatók, ld.: PajK0SSY-ReSS, 1998). Az Informationsprotokolle egy csaknem teljes sorozata a Magyar Kancellária levéltárában található: MNL OL A 105. E sorozat a jegyzőkönyvek a Kancellária levél169
