Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kertész István: Katonai felderítés, kémkedés és kommunikáció a görög–római világban
Kertész István: Katonai felderítés, kémkedés és kommunikáció a görög-római világban Livius elbeszéli, az Arno mocsaras vidékén átvergődő pun sereg Faesulae környékén táborozott le, miután manőverével Róma és az ellene vonuló ellenséges haderő közé került. Hannibal ekkor „előreküldött kémeinek (per praemissos ex- ploratores) jelentéséből megtudta, hogy a római sereg már Arretium falainál áll. A consul terveit és egyéniségét, a terepviszonyokat, az utakat, az élelem megszerzésének lehetőségeit és mindazon dolgokat, amelyek ismeretére szüksége volt, a leggondosabb utánjárással kipuhatolta."31 Ezek után elhatározta, hogy csatára ingerli Flaminius consul hadát, még mielőtt az a másik consuli sereggel egyesülhetne. Kiprovokálva a római támadást, látszatra visszavonult csapataival, valójában azonban a Trasimenus-tó partján csapdát állított ellenségeinek. „Flaminius - aki előtte való nap napnyugtakor a tóhoz érkezett, és másnap még hajnali szürkületkor áthaladt a szoroson, anélkül, hogy a terepet kikémlelte volna -, amikor már a menetoszlop a síkság tágasabb részén kezdett kibontakozni, az ellenségből csak annyit vett észre, amennyi éppen vele szemközt volt."32 Természetesen a római consul hanyagsága serege és saját élete elvesztéséhez vezetett.33 Az irodalmi források, elsősorban Julius Caesar Commentarii de bello Gallico című műve nyomán kijelenthető, hogy a Kr. e. 1. századra a taktikai felderítés a római hadművészet fontos elemévé fejlődött. Galliai, germaniai és britanniai hadjáratai közben a kiváló hadvezér számos módját alkalmazta az ellenség helyzetét, erejét, olykor erkölcsi-politikai állapotát ismertető információk beszerzésének. A sok példa közül csak néhányat sorolunk fel. Egy alkalommal „a kémlelők (exploratores) hírül hozták, hogy az ellenség egy hegy lábánál pihent meg, nyolc mérföldre a római tábortól. Caesar járőrt küldött, hogy fürkésszék ki, milyen és mekkora a hegy, hogyan és milyen irányból lehet megmászni." Mikor ezek jelentették, hogy a hegy megmászása könnyű, elküldte Labienust két légióval a hegy megszállására.34 A következő eset arra világít rá, miként alkalmazta Caesar együttesen a távolba küldött, fedett személyként, vagyis titkosügynökként működő megfigyelőket (speculatores) és a csapatai elé rendelt felderítőket (exploratores). A belgák sikertelenül ostromolták a rómaiak pártján álló remusok városát, Bibraxot, ezért idővel elhatározták, hogy visszavonulnak a falak alól. „Caesar kémlelői révén (per speculatores) nyomban tudomást szerzett a dologról. Kelepcét gyanított, mert még nem látta világosan, miért vonulnak vissza, s ezért gyalogos csapataival és lovasságával a táborban maradt. Pirkadatkor a kémlelők révén (ab exploratoribus) megerősítést nyert, hogy az ellenség valóban visszavonult." Ezt követően Caesar üldözni kezdte az ellenséget.35 Britanniai partraszállása előtt „tájékozódás céljából előreküldte egy hadihajóval C. Volusenust, akit erre a feladatra alkalmasnak ítélt. Meghagyta neki, hogy mi31 Livius XXII. 3,1-3. 32 Uo. XXII. 4,4. 33 Az ütközetről ld.: KERTÉSZ, 2011.135.; HOFFMANN, 1971. 93.; 93 sk.; LANCEL, 2005.140. 34 Caesar: Commentarii de bello Gallico. I. 21. 35 Uo. II. 11. 143
