Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16-17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"? ban)137 dolgozott, míg más részük a Héttoronyban (Yedikule) volt fogoly. A fürdőkben dolgozóktól mindig kapott információkat azokról a csatákról, eseményekről, amelyeknél fogságba estek,138 így érdekes adalékokkal szolgálhatott a bécsi udvar számára, ugyanakkor maga a levelező is, ezen információk birtokában, sokszor értékelte a hadműveleteket. A levélírók szerepe a hírek ellenőrzésében A bécsi udvar számára kiemelten fontos volt, hogy a Konstantinápolyból, esetleg az Oszmán Birodalom más területeiről érkező információk hitelességét megfelelően tudja értékelni. Ehhez hozzájárult, hogy ugyanazt az információt igyekeztek több forrásból is ellenőrizni. Ezt az eljárást már az első császári állandó követ, Johann Maria Malvezzi is fontosnak tartotta. Amikor I. Szulejmán szultán 1548-ban a perzsa Szafavida dinasztia ellen háborúzott Keleten, négy embert küldött a szultán táborába, akik közül egyik sem tudott a másik létezéséről, így az általuk szolgáltatott híreket le is lehetett mindjárt ellenőrizni.139 A technika az évszázadok folyamán nem változott, továbbra is a független forrásokból gyűjtött információk révén biztosították az ellenőrzöttséget és a hitelességet. Megváltozott azonban az, hogy már maguk a levelezők is igyekeztek jelentéseikben érzékeltetni, mennyire vehető „készpénznek" az adott hír. Nyelvezetük sokat elárult erről. Egészen más megfogalmazást alkalmaztak abban az esetben, amikor biztos információról volt szó, mint akkor, amikor csak hallották, sejtették, többszörös áttételen keresztül szerezték meg az értesülést. Az utóbbi esetben az „úgy mondják" (si dice), „az a hír járja a városban" (corre nella cittá la novella), „olyan hangokat lehet hallani/olyan hangok tűnnek fel" (ci sono quelle voce / spargono voce), „mindenkinek az a véleménye" (tutti so- no d'opinine), illetve az előbbieknél is bizonytalanabb „úgy tűnik" (pare che) stb. fordulatokat alkalmazta a levél írója. Amikor a hír egy része volt ellenőrzött, akkor elmondták, hogy mit és kitől hallottak, de hozzátették pl., hogy „ez nem biztos" (non é certo). Az ellenőrzött információk esetében viszont rendszerint pontosan tudjuk, hogy hol, milyen szinten, kinek a kíséretében stb. van informátora a hírszerzőnek. Pl. „Négy napja érkezett házunkba egy török főméltóság asszonya, aki azt mondja, hogy a férje, aki a kajmakámot szolgálja, azt mondta neki, hogy olvasta:",140 itt kezdődik maga a hír. Ugyanígy szerzett azonban értesüléseket a nagyvezír kihájájának orvosától,141 vagy a kajmakám palotájának egyik renegát szolgálójától.142 Ezek azok a hírek, amelyek esetében jobban meg137EFK Ms. II. 303. föl. 464r (1696. január 20.). 138EFK Ms. II. 303. föl. 455r (1695. november 19.). 139Nehring, 1995. 267-269.; Dani$mend, 1948. II. köt. 255-262. 140ÖNB-HAN Cod. 6034. föl. 19. (1684. január 15.). 141ÖNB-HAN Cod. 6035. föl. 268. (1685. február 8., 25.). 142ÖNB-HAN Cod. 6036. föl. 393-394. (1686. január 18.). 121
