Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?
Kémek, ügynökök, besúgók rejtve tartott feladattal is bírtak: a 17. század első felének főtolmácsa, Michel D'Asquier és utódjai felügyelték és koordinálták a „titkos levelezők" munkáját is.124 Az informátorok minden hírt, amelyet begyűjtötték, lejegyeztek és jelentést készítettek azokból. Ezeknek a jelentéseknek meg kellett felelniük bizonyos tartalmi és formai követelményeknek. A dokumentáltság az informátorhálózat működésének egyik alapköve volt. Jellemző, hogy meghatározták a gyűjtött információk körét is, vagyis azt, hogy milyen jellegű adatok élveznek elsőbbséget egy-egy adott időszakban. A levelezők tehát a Habsburg-udvar hírigénye alapján szolgáltattak információt. A visszafoglaló háborúk idején a jelentésekben elsősorban az oszmán hadigépezetről, a Portán jelen lévő semleges és ellenséges hatalmakról, a szultán más irányú - elsősorban keleti - lekötöttségeiről, a szövetségesek (Velence és a Lengyel Királyság) hadi sikereinek vagy kudarcainak konstantinápolyi hatásairól, valamint a város és a birodalom, illetve emiatt a vezetők és az adminisztráció állapotáról is híreket kellett szolgáltatniuk.125 A hírigényre adott válaszok: az informátorok forrásai Az informátorok nem magukban dolgoztak, egyfajta hírpontként szolgáltak, amely egy nagyobb hálózat részét képezte. Mai világunkban már tudjuk, hogy a társadalom minden szintjén vannak, akiknek kapcsolatteremtési és -tartási képességei jobbak az áltagosnál. Őket összekötőknek nevezzük, akik a társadalmi kapcsolatok működését befolyásolják, a szociális hálózatokat összetartják.126 A „titkos levelezők" túlnyomó többsége ilyen összekötőként működött. Az, hogy egy-egy levélíró a rendszer részévé válhatott - a fentiek alapján - egyértelműen annak volt köszönhető, hogy megfelelő helyről és módon tudott információkat gyűjteni, azaz jó kapcsolatrendszerrel bírt. A legtöbb információt természetes szociális hálójuk szolgáltatta a konstantinápolyi levélírók számára, akik általában beleszülettek az ottani viszonyokba, rokonaik, barátaik voltak a keresztények körében, de voltak kapcsolataik a szultáni udvar alacsonyabb (vagy magasabb) rangú tisztviselői körében is. Szereztek értesüléseket a nagyvezír kihájájá- nak orvosától, vagy a kajmakám palotájának egyik renegát szolgálójától, de olyan is előfordult, hogy a fődefterdár egyik szolgálója, egy aga, aki rendszeresen elkísérte urát a díván ülésére, (minden bizonnyal jó pénz ellenében) elmondta a levelezőnek az ott elhangzottakat. Ennél is érdekesebb azonban az a kapcsolat, amely a reisz efendi, a szultáni udvar (európai fogalmakkal élve) kancellár124Teply, 1974. 240. 125 ÖNB-HAN Cod. 6034-6039.; ÖStA HHStA Böhm 1020; EFK Ms. II. 303. 126 BARABÁSI, 2008. 63-64. Ez nemcsak a titkos levelezőkre volt jellemző. Egyes kereskedők, üzletemberek is jelentős kapcsolati hálót működtettek. A 14-15. század fordulóján élt pratói kereskedő, Francesco Datini után több mint 153 000 levél maradt fenn, 17 korabeli állam, mintegy 300 településéről. PRAJDA, 2010. 314. 118
