Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
I. A 19. század gazdasági válságai - Halmos Károly: Válság rossz, csőd jó
Halmos Károly: Válság rossz, csőd jó ellátásról. A magáncsőd lehetőséget adna azoknak, akik — legyen szó lakáshitelről, autóról vagy üzemi számlákról — eladósodtak, és nem tudtak fizetni; hogy »ne maradjanak adósok életük végéig«".68 Miként történt volna a tervezet szerint a tehermentesítés? Egy három szakaszból álló folyamatról lett volna szó: „Az első szakasz lényege [...], hogy jogi keretet teremtsen az adós és a hitelezők között kötendő olyan megállapodásnak, melyben a tartozások kifizetésének átütemezéséről, a határidők meghosszabbításáról határoznának. A folyamat időtartama alatt a gazdasági társaságok csődeljárásához hasonló módon moratórium illetné meg az adóst a fizetési kötelezettségek teljesítésére. [...] Egyezség hiányában viszont az eljárás második része, egy gyorsított adósságrendezési folyamat következne, melyben a bíróság által kirendelt vagyonfelügyelő a magánszemély vagyonának felosztását követően - a követelések arányában - kifizetéseket teljesítene a hitelezők felé. Azok a hitelezői igények, melyek nem nyernének ily módon kielégítést, behajthatatlan követelésként könyvelhetők majd el. A további hitelezői fenyegetések elkerülése érdekében azonban az adós a gyorsított adósságrendezési eljárás befejezése előtt igénybe vehetné a harmadik szakaszt, mellyel tartós törlesztési eljárást kérhetne a fennmaradó tartozások rendezésére. Ebben a szakaszban az adósnak a vagyona feletti rendelkezési jogot át kellene engednie az eljárás ötéves időtartamára a vagyonfelügyelőnek, aki folyamatosan törlesztené a hiteleket és irányítaná a kifizetéseket. [...] A vagyonfelügyelő az ötéves időszak lejárta után is figyelemmel kísérné az adós vagyongazdálkodását és a bíróság két éven belül utóellenőrzést végezhetne, melynek kedvező megítélése esetében döntene arról, mentesülhet-e az adós az esetlegesen fennálló, további tartozások megfizetése alól."69 Az adósvédelmet az előtérbe helyező beszámolókat olvasva nem is nagyon lepődhetünk meg, hogy a hírek a mindmáig tartó késlekedés fő okának a bankokat tartják, amelyek — állítólag egy csődhullámtól való — félelmükben tiltakoztak (bár nem túl nyilvánosan) az intézmény bevezetése ellen. „A Magyar Bankszövetség szerint a magáncsőd elsősorban a magas jövedelmű adósok megsegítésére alkalmas, míg a leginkább eladósodott személyek adósságkezelését nem szolgálja, ezért irányukban megalapozatlan várakozásokat kelthet."70 Csak a legutóbb említett (és tegyük hozzá: leginkább szakmai) hírforrás számol be arról, hogy az eljárást a „gazdasági társaságok csődeljárásának analógiájára" dolgozták ki, illetve hogy a „jogszabály hitelezői oldalról is előnyös lehet".71 Figyelemre méltó a szemléletváltozás a hajdani, a „klasszikus alapelveken nyugvó" szabályozáshoz képest. 68 Sok adóst, 2008. Vö.: „A pénzügyi szolgáltatásokat érintő ombudsmani ajánlások alapján történt pozitív előrelépés, hogy megkezdődött a magáncsőd szabályozásának előkészítése, és várható a pénzügyi szolgáltatók egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségeit korlátozó törvénymódosítások elkészítése is." Beszámoló, 2009.126. 69 FÁBIÁN, 2009. ™ Uo. 71 Uo. 67
