Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

I. A 19. század gazdasági válságai - Halmos Károly: Válság rossz, csőd jó

Halmos Károly: Válság rossz, csőd jó

rendeletekkel behozatott a csőd megelőzése végetti kényszeregyezség is bejegyzett kereskedők számára".31

Az akkori osztrák és magyar csődjog viszonyát az osztrák csődszabályokat kommentáló Ferdinand Schuster a következőképpen mutatta be: „Alapjaiban a régi magyar csődrendelet viszonylag közel áll az osztrák csődtörvényhez, és lényegében a még régebbi magyarországi csődöktől is csak az anyagi csődjog tekintetében tér el teljesen, ugyanis ebben az ősrégi eljárásban négy osztály [a követelések négy osztálya — HK] létezett, és a jelzáloghitelezők a második osztályba soroltattak." Az anyagi jog32 tételesen felsorolt egyéb részleteiben a magyar szabályok „általában véve megfelelnek az osztrák eljárás alapelveinek". „Jobban eltérnek akár ezen új csődrendelettől, akár az eleddigi [1853 előtti — HK] osztrák csődtörvényektől a hitelezők rangsorolásának alapelvei, illetve a felszámolási és osztályozási eljárások. [...] Az említett udvari leirat szerinti erdélyi csődeljárás összhangban volt az eddigi osztrák csődtörvényekkel, eltekintve a tartomány viszonyai miatt szükséges módosításoktól."33

A jogtudomány szerint a 20. századi jogfejlődés irányába mutató kényszeregyezségi szabályozás azonban nem lehetett hosszú életű. Az 1861. évi Országbírói Értekezlet által javasolt ideiglenes törvénykezési szabályok IV. fejezetének javaslata folytán 1861 augusztusában kevés módosítással ismét a korábbi törvények léptek hatályba. Az átdolgozást a nemesek és nem nemesek közti személy- és vagyonkülönbség megszüntetése, a kereskedelmi szabadság kiterjesztése és a telekkönyvi intézmények tették szükségessé. Ugyanakkor az ország erdélyi részében és Fiúméban azonban az 1853. csődrendtartás maradt hatályban.34 Ennek az időszaknak a terméke az a levéltári csődanyag, amelyiket Budapest Főváros Levéltárában kutathatunk. Indokolt tehát, hogy a csődper menetét ehelyütt tekintsük át.

Első lépésként a bíróság hirdetményt tett közzé, hogy hitelezők jelentsék be követeléseiket; fölszólították az adóst bukása okainak előadására. Mivel peres eljárás zajlott, részt vettek benne ügyvédek is (a ránk maradt iratanyag tele van meghatalmazásokkal, átvételi elismervényekkel). A kitűzött határidők letelte után összeállításra került a követelések listája; a bíróság által a listán megítélte- ket a perfelügyelő öt osztályba sorolta,35 erről az adósnak nyilatkoznia kellett, elfogadja-e.36 Ez adott esetben érdekes tulajdonjogi vitákhoz vezetett, el kellett dönteni, kit illetnek például a még ki nem fizetett, de birtokba vett javak. (Az

31 MESSINGER, 1989/a. Az 1859. évi pátens történetéről és hiányosságairól ld.: HORVÁTH, 2006.481.

32 A jogviszonyt tartalmilag rendező szabályok, ellenpárja az alaki (eljárási) jog.

33 SCHUSTER, 1855. 10-12. Másként értékeli a neoabszolutista szabályozást a jelenleg forgalomban lévő magyar jogtörténeti tankönyv; idézem: „E törvények helyébe 1853-ban egy sokkal szigorúbb csődeljárást vezetett be Magyarországon az osztrák kormány. Tulajdonképpen kísérletnek szánták, amely ha beválik, akkor bevezetik az örökös tartományokban is". MEZEY, 2007.213.

34 MESSINGER, 1989/a.

35 Az osztályok áttekintésétől ebben az írásban eltekintünk, a magyar magánjog történetének tankönyvének (MEZEY, 2007) a csődjogról szóló fejezete erről átlátható felvilágosítást ad.

36 Horváth, 2006. 480.

61