Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
I. A 19. század gazdasági válságai - Pakot Levente: Halandósági válságok székelyföldi rurális közösségekben: Szentegyházasfalva és Kápolnásfalva, 1838–1914
Gödörből gödörbe Egy 1858-ból származó újságcikk a következőképpen mutatja be a két egyház- község népességének életmódját és megélhetési lehetőségeit: „E nép a legsilányabb földet, egy havasnak majdnem zordon tetejét lakja; mely mellett éhen halna, ha termésére támaszkodnék. A fenyőfa-kereskedés, különösen deszkákkal, épületfákkal adja meg élelmét, és míves nap alatt alig láthatni férfit honn udvarán; vagy a havason vágja, faragja s hordja fáját, vagy fűrészmalmaiban vágja deszkának, vagy szerteszét Erdély távoli termékenyebb tájaira hordja az elkészített fa-árukat szekerein, adja cserébe gabonáért, vagy árulja pénzért. Ha a közeli Udvarhelyen heti-vásár napja van, hemzseg az út terhelt szekereiktől, melyek hosszú sora, midőn több órákig majd nem félbeszakadás nélkül átvonul, az vélné az ember, hogy mindenki kiköltözött a helységből. Szétfutják ők Erdélyt húsz és több mérföldre, s megszerzik élelmüket, minek nagyon bővében vannak otthon a terméketlen havas magasán, mint sok mezőségi falu e pár mérföldre terjedő dús termésű határ mellett. Dolgozik mindenki és ha a határán eső homoródi savanyú-forráson a fürdési időszak beáll, konyha neműekkel, s havasi gyümölccsel látják el a vendéget, miket néha oly kis gyermekektől szoktak küldeni eladni, milyenek másutt az utcán ácsorogva, s játszódva vesztegetik az időt; pénzt és gabonát szereznek ők mindenből, mit ily silány fekvés létrehozniuk megenged. De alig is van náluk ínségben levő; mindenesetre kevesebb, mint aránylag bárhol hazánkban. Havasi fa-épületeik, deszka fedéllel, s deszka kerítéssel, egészségesek, tiszták- és elég tágasak a család nagyságához képest; gazdasági épületekkel dúsan beépített tiszta udvar, hasonló anyagból, számos szarvas-marha és juh tartás, mely kettőből áll főként a havasi legelőkön, szintúgy mint a fa-kereskedésben gazdaságuk ereje."16 1900-ban és 1910-ben a kenyérkereső népesség döntő többsége, mintegy 85%-a a mezőgazdaságból élt. Rajtuk kívül az iparban foglalkoztatottak (5%), illetve a napszámosok (1900-ban 7%, 1910-ben 4%) aránya volt jelentősebb.17 A mezőgazdasági népesség azonban korántsem volt egységes. A kisbirtokos rétegek körében végbement differenciálódási folyamat következtében meghatározó jelenlétre tett szert a törpebirtokosok csoportja. A népességnövekedés és földbirtok aprózódás következtében ez utóbbi csoport jelenléte egyre meghatározóbbá vált. A tíz évvel korábbi népszámláláshoz viszonyítva 1910-ben 15%-kai emelkedett az öt kataszteri holdnál kisebb birtokkal rendelkező törpebirtokosok aránya, akik megélhetésük érdekében napszámot is kénytelenek voltak vállalni (1. táblázat). Növekvő arányuk alapvetően a kisbirtokos kategória lemorzsolódásának tulajdonítható. A 19. század végén, 20. század elején a kisbirtokos és törpebirtokos réteg mellett a mezőgazdasági munkás (9%) és mezőgazdasági cseléd (4%) kategóriák jelenléte is meghatározó volt. “ Gál, 1858.1. u MÓL KSH Népsz. 1900; MÓL KSH Népsz. 1910. 30
