Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
III. A magánélet válságai - Perger Gyula: „Az házossági életnek változó terhét egyesült erővel, s meg nyugott elmével viseljük." Egy házasságtörő férfi válságkezelési stratégiája a 19. század elején
Gödörből gödörbe idegen, vagy attyafi. A mint az Örzse nevezetű, és még tsak 16. esztendős Mustoha Leányát is késértette."18 A folyamatos megcsalatásnál talán nagyobb fájdalmat jelentett az asszony számára a tudat, hogy férjét hiába szabadította fel a katonai kötelezettségek alól, járt közbe érdekében, megváltoztatni nem volt képes. Felháborodását pedig sokszorosára növelte, hogy első férje (Egyházi János) révén szépszámú javakat tudhatott magáénak, míg Pócs révén ezeket „el nyelték volna a kortsmák, és meg ették, itták volna a kurvák".19 Ezzel elérkeztünk Lippai Éva levelének zárásához, egyben leglényegesebb pontjához, hiszen az asszony nem csupán felháborodásának adott hangot, hanem az 1791:XXVI. törvénycikkelyre hivatkozva válásukat kérvényezte. Az asszony a válás kimondásán túl igényt fogalmazott a javak elkülönítésére, részletesebben arra, hogy első férje javait, a saját hozományát különítsék el, a közösen szerzett javakat pedig fele-fele arányban osszák meg, a házasságukból született lánygyermek eltartására Pócstól különítsenek el egy összeget. Ugyanakkor — felkészülve a levélben megfogalmazottak elutasítására — az asszony kérte azt, hogy „ha pedig ez a válás meg nem lehetne, tehát őtet legalább ennyehány esztendőre a Szegedi Jobbító Házban20 el küldeni mél- toztassék".21 A feleség levelében megfogalmazottakat, a felemlített „Bizonyság"-ot „Balog János szolgáltatta: „Póts Fertentz, Újvárosi Lakost és Hajós Legényt, már több 20. ennyehány esztendőknél hogy ismérem, s' tudom 18. esztendeig való tapasztalásomból, hogy ő kegyelme egy rósz, részeges, Isten káromló, éjjeli kóborló, Kortsmákon huzakodó, verekedő, fajtalan, Kurafikodó, Feleségével tzivakodó, roszul élő, egy szóval ez egy meg jobbétatthatattlan ember városunkon. Mind ezen hibáiért már katonának is meg fogattatott, onnénd ki szabadúlván, most ismét azon régi erköltstelenségeit követi, s' Feleségével roszúl él, az Háztól el veri, gyermekeit kínozza."22 A Balog által leírtak minden tekintetben alátámasztják a szenvedő feleség állításait, ugyanakkor érdemes ezt kritikával kezelnünk. Ha visszaidézzük Lippai Éva leveléből a fentebb kiemelt jellemzést („rósz részeges, Isten káromló, éjjel kóborló, kortsmában huzakodó verekedő, Fajtalan, Kurafikodó"), akkor Balog most idézett tanúságában ennek szó szerinti visszacsengésére bukkanunk. Feltételezhetjük, hogy Balog, aki történetünkben immár másodszor játszik lényeges szerepet, Pócs feleségével baráti, legalábbis jó viszonyt ápolhatott. Az 1810. augusztus 8-án kelt levélben23 Pócs Ferenc már rabságból fordult a magisztrátus felé, hogy felesége „pittyergő asszonyi szidalmakkal fedezett ha18 Ld. Függelék. 19 Ld. Függelék. 20 Eredetileg szenei fenyítőház, amit II. József költöztetett a szegedi vár kazamatáiba. 21 Ld. Függelék. 22 Az 1810. augusztus 10-én kelt levél melléklete. 23 GyMJVL IV. A. 1056/r. 1810. No. 56., ld. Függelék. 180
