Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
II. A 20. század gazdasági válságai - Botos Katalin: Válságok a világgazdaságban
Botos Katalin: Válságok a világgazdaságban Egyesült Államokban, ami világméretekben kiemelkedő volt.4 (Csak a német szabályozás előzte meg ezeket a jogszabályokat néhány évvel, ahol a bankok szigorú felügyeletét, és számos más, a New Deal intézkedéséhez hasonlatos szabályt már korábban, a '30-as évek legelején bevezettek, az európai válság- helyzet leküzdésére.) „Soha többé insullizmust!" — hirdette meg Roosevelt elnök. Hogy ez valóban így lett-e, térjünk rá vissza a 2008. évi válság elemzésekor. 1979-1983 A Nagy Válságot gazdaságtörténészek egybehangzó véleménye szerint a második világháború segített igazán leküzdeni. A John Maynard Keynes-i tanoknak, de még Roosevelt intézkedéseinek sem volt olyan átütő hatásuk, amely az amerikai gazdaságot valóban kihúzta volna a recesszióból. A háborúra való felkészülés — természetesen a megfelelő közgazdaság-elméleti fegyverzettel felszerelkezve — azonban meghozta az eredményt. Ami végképp eldöntötte a játszmát, az a Bretton Woods-i valutarendszer bevezetése volt 1944-ben. A világ vezető gazdasági hatalma immáron az Egyesült Államok volt. Ezt tetézte az a tény, hogy a világvaluta szerep a dolláré lett. Ezzel a világlikviditás biztosítása a nemzetközi kereskedelem gyors növekedése számára az Egyesült Államok monetáris döntéseinek és külgazdasági helyzetének függvénye lett. Robert Triffin, a belga származású közgazdász, aki hosszú ideig amerikai állampolgár volt, a '60-as évek elején rámutatott ennek a helyzetnek az abszurd voltára. A világ likviditás-igénye folyamatosan nőtt, de mivel a nemzetközi kereskedelem valutája, a jegybankoknál őrzött tartalékvaluta a dollár lett, a világkereskedelem annak a függvényében jutott nemzetközi pénzhez, amilyen mértékben az amerikai fizetési mérleg passzív lett. Az amerikai fizetési mérleg ugyanis passzív, ha a saját valutájával fizet az importért, esetleges külső katonai költekezéseiért. Mivel az európai helyreállítási folyamat sikeres lett, így egyre kevesebben óhajtottak (drága) amerikai árukat venni, mivel azokat Európában is megkaphatták, jóval olcsóbban. Ez a kereskedelmi mérleg deficitjét eredményezte az Egyesült Államokban. Az európai integrálódási folyamatra pedig azzal válaszolt az amerikai gazdaság, hogy tőkebefektetésekkel került a vámfalak mögé. Ez is dollárt „hozott ki" a gazdaságból, ami — a fix árfolyamok Bretton Woods-i rendszerében — a jegybankok tartalékaiba vándorolt. A jegybankoknak ugyanis a valutájuk iránti keresletet — amit a tőkebeáramlás jelentett — pénzteremtéssel, a dollár felvásárlásával kellett kivédeniük. A vietnami háború további dollár- milliárdokkal árasztotta el a világ pénzpiacait. Triffin ezért javasolta, hogy hozzanak létre egy nemzetközi pénzt, amely nem egy ország nemzeti valutája, és azt a világkereskedelem növekedésével arányosan „teremtsék". Ez volt az SDR 4 Yergin-Stanislaw, 1998 135
