Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
II. A 20. század gazdasági válságai - Germuska Pál: Az új szakasz új megvilágításban. Nagy Imre első miniszterelnöksége és a költségvetés válsága
Gödörből gödörbe lyosabb ellenőrzési hiányosságokat azonban a külkereskedelmi árkiegyenlítésnél tapasztalták: „Ennek összege 1952-től 1955-ig 7.5 milliárdról 12.5 milliárdra nő, és az előzetes számítások szerint ennél is magasabb lesz.45 [...] 1955-ben a külkereskedelmi terv feszítettsége miatt az árkiegyenlítéssel szemben támasztott igények előreláthatólag lényegesen nőnek majd. Ugyanakkor a termelő vállalatoknál az önköltségcsökkentés fokozottabb ellenőrzése előreláthatólag abban az irányban hat, hogy a magas termelési költségekből minél nagyobb részt hárítsanak át az árkiegyenlítésen keresztül a külkereskedelemre." Tauszk nehezményezte továbbá a költségvetés átláthatatlanságát: „Erősen kifogásolható és a költségvetés érdemi bírálatát zavarja, hogy a költségvetés szerkezetében évről-évre nagyszámú, az adatok összehasonlítását akadályozó változás van. A Központi Statisztikai Hivatal megállapítása szerint ezek a változások alig teszik lehetővé a költségvetés fejlődésének, gazdasági tartalmának visszamenő- leges, helyes elemzését. Ezért a KSH javaslata alapján javasoljuk, hogy 1956-ra az összes érdekelt szervekkel közösen kidolgozott és ezután rögzített szerkezetű költségvetés készüljön, amelynek szerkezetén és belső tartalmán változtatni — a népgazdasági tervekhez hasonlóan — csak az összes érdekeltekkel együtt /KSH, OT, ÁEK/ szabadjon."46 Az OT Pénzügyi Főosztálya március 14-i feljegyzésében egyfelől felrótta, hogy vállalatok számára a forgalmi adó nincs tervszámként rögzítve, így annak teljesítésének nem is szentelnek különösebb figyelmet, amellyel persze nehéz helyzetbe hozzák az államháztartást. Másfelől a külkereskedelmi árkiegyenlítés dinamikusan növekvő arányát a pénzügyi ellenőrzés hiányának tudták be. Számításaik szerint a száz devizaforintra jutó nettó árkiegyenlítés 1952-ben 157,2 forint, 1953-ban 178,6 forint, 1954-ben 189,4 forint, 1955-ben pedig 173,1 forint volt. Az OT a világpiaci árak változása helyett főként a laza gazdálkodási fegyelemben látta annak okát, hogy az export évről-évre nagyobb állami szubvenciót igényelt.47 Az MT által 1955. március 16-án elfogadott állami költségvetés (3036/IV. 13/1955. sz. hat.) viszont nem tartalmazta az árkiegyenlítést, azt csak Olt Károly pénzügyminiszter ismertette a kormánnyal szóbeli kiegészítésében.48 Az 1956. évi állami költségvetés összeállítása során annyi változás történt a korábbi gyakorlathoz képest, hogy legalább az MT Elnöksége tájékoztatást kapott a költségvetésen kívül kezelt külkereskedelmi árkiegyenlítés tervezett elői45 Korábban idézett adataink szerint 1952-ben csak 2,4 milliárd Ft volt az árkiegyenlítés. Nem tudni, Tauszk milyen adatok alapján számolt 7,5 milliárddal. 46 Észrevételek a Pénzügyminisztériumnak a Politikai Bizottsághoz az 1955. évi költségvetés ügyében tett előterjesztésére. MOL M-KS 276. 53/220.16., 17. (1955. március 9.). 47 OT Pénzügyi Főosztály Költségvetési Csoport: Észrevételek az 1955. évi állami költségvetés tárgyú minisztertanácsi előterjesztéshez. MÓL M-KS 276. 94/836. 72-76. (1955. március 14.). 48 Az MT 543. ülésének jegyzőkönyve. MÓL XIX-A-83-a. 124. d. 66., 246-251. (1955. március 16.). 126
