Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

II. A 20. század gazdasági válságai - Honvári János: 20. századi magyar gazdasági válságok

Gödörből gödörbe

évi szocialista devizahitel ugyan lehetővé tette, hogy az ország elkerülje a fizetésképtelenség fenyegető rémét, de a tőkés devizahelyzete ezután még mindig igen súlyos volt. A tőkés importot az exportból származó devizabevétel nem fedezte, ezért a finanszírozás részben továbbra is rövid lejáratú bank- és áruhitelek igénybevételével történt. A lényegesen lecsökkent tőkés adósság mellett azonban az MNB és a kormány a likviditás fenntartása érdekében már nem kényszerült napi bűvészmutatványokra.46

Az 1989-1990. évi rendszerváltás idején hazánknak a piacgazdaság kiépítésében és a plurális demokrácia megteremtésében játszott érdemeire való hivatkozással felvetődött, hogy Magyarország kérje a hitelezőktől az addig felhalmozódott adósság egy részének annullálását. A vezető tőkés hatalmak azonban sem új Marshall-segélyt, sem pedig a rendszerváltó országok generális adósságenyhítését nem tartották lehetségesnek. Ugyanakkor Lengyelország példája lehetett hivatkozási alap, amelynek a más államokkal és magánbankokkal szemben fennálló mintegy 44 milliárd dolláros adósságának elengedték a felét. A magyar gazdaság a 20. században az alábbi időszakokban került az általam definiált módon válságba:

a) az 1920-as évek elején

b) 1929-1933-ban

c) a második világháború után

d) az 1950-es évek közepén

e) az 1960-as évek közepén

f) 1973 után

g) 1981-1982-ben

h) a rendszerváltást megelőző években.

Azon túl, hogy a magyar válságoknak közös, általános okai vannak, minden válság sajátos tényezőkre vezethető vissza. Az első és a második világháború után a háborús finanszírozással és veszteségekkel kapcsolatban bekövetkező hiperinfláció dezorganizálta a gazdaságot. A bajokat tovább fokozta a nyersanyag és a munkaerőhiány, a román, a szerb és az orosz megszállás, a forradalmak és a két világháború többszázezres embervesztesége. Az 1929-1933. évi válság klasszikus túltermelési válság volt, amely Magyarországot az ország nagyfokú eladósodottsága és a kivitel abszolút mezőgazdasági túlsúlya miatt különösen sújtotta. Az 1950-es években az eleve túlfeszített és menet közben tovább emelt első ötéves terv miatt kialakuló súlyos szerkezeti aránytalanság, a mezőgazdasági kibocsátás ingadozása és alacsony szintje, az elmaradó (tőkés) élelmiszerexport, illetve rendszeressé váló gabonaimport a tőkés külkereske46 MÓL XIX-A-16-i 19. d. Az OT Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Főosztályának 1959. június 13-i feljegyzése.

108