Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Bariska István: Vas megye városai a XV-XVI. században
Ez nyilvánvalóan a köznemesi rend felértékelődéséhez vezetett, amely ennek nyomán mind nagyobb beleszólást kért és kapott is. Ennek következménye viszont az lett, hogy a rendiség akart királyt „csinálni" nem törődve azzal, hogy V. László személyében adott volt trónutódlás. A választás jogát kiharcoló rendiség I. Ulászló halála után kormányzati formát is talált Hunyadi kormányzóságában. Ugyanez a rendiség azonban kétségbeesetten szembesült azzal, hogy Hunyadi Mátyásban a rendi-oligarchizmustól független centralizmust valósított meg. Mátyás reformjainak központosító-centralista jellege akkor vált a legszemléletesebbé, amikor annak intézményeit a király halála után a rendek valósággal szétverték. A trónharcok óhatatlanul is választásra kényszerítették a hatalom szereplőit. Ez történt Erzsébet (V. László) és Ulászló, III. Frigyes és Hunyadi Mátyás esetében is. Minthogy azonban a harcok súlypontja a Habsburg érdekek miatt éppen Nyugat-Magyarországra helyeződött, sőt Habsburg Albert özvegye a korona Habsburg kézre történő átjátszásával, majd a visszaadás áraként megszabott magyar záloghelyek Habsburg lekötésével éppen a nyugat-magyarországi jövedelmeket szolgáltatták ki, a Vas megyei városok és mezővárosok is felértékelődtek. Egyfelől ezek a helyek tárgyai lettek a koronazálognak, másfelől a hűtlenség miatt tárgyai is lettek az új adományozásoknak. Ugyanakkor az is előfordult, hogy a helyreállt magyar királyi hatalom a korábban magánkézre adott várost, mezővárost újra királyi kézbe vette. Ezt mutatta Kőszeg esete, amely 1483 és 1490 között ismét Mátyás birtokában volt. Ez az a korszak volt, amikor a birtokszerzés foglalásos módja ismét az egyik leggyakrabban alkalmazott módja lett a jövedelem biztosításának. A Szécsiek és Rozgonyiak így foglalták el 1449-ben Vasvárt, a Kanizsaiak pedig 1454-ben valóságos ostrommal kényszerültek Sárvárt visszavenni az I. Ulászló párti Rozgonyiaktól, míg Kőszeget 1441-ben I. Ulászló haddal vette el Országh Mihály és Pálóczi Simon részére. Újlaki Miklós még 1457-en is kísérletet tett Körmend megszerzésére, és zálog ill. örökjogon szerette volna megszerezni Körmendnek Szécsényi László kezén lévő részét. Beiktatása ellen többek között éppen az az alsólendvai Bánfi Pál, királyi főajtónálló mester tiltakozott, aki két esztendő múlva, 1459-ben Újlakival egyetemben, továbbá Garai László és monyorókeréki Berthold Ellerbach társaságában már ott volt Németújvárott a III. Frigyest magyar királlyá választó ellentáborban. 37 Mind Gersei Pető Miklós, mind alsólendvai Bánfi Miklós Mátyás a megnyerés politikájának köszönhette, hogy az udvarban tiszteket kaptak, hiszen Mátyásnak is érdekében állt, hogy hűségére térjenek az ellentáborból. 38 Ez utóbbi is az Újlaki-féle körmendi birtokszerzés tiltakozói közt volt található. 39 Ezt a politikát folytatta Mátyás Szécsi Miklós vejével, Berthold Ellenbachhal, akinek 1462-ben 148
