Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
Hitelek, hitelélet, pénzintézetek Vas megyében a XVIII-XX. században - Tilcsik György: Egy parciális obligáció tanulságai. Batthyány Gusztáv gróf kölcsönügylete 1842-ben
Amint már említettük, az 1820-as évek közepétől Ausztriában a magánhitelek - tehát magánszemélyek között megvalósult hitelek - nyújtásának egy érdekes, más országokban nem alkalmazott konstrukciója, nevezetesen a parciális obligációval való kölcsönnyújtás alakult ki és vált gyakorlattá. Ezekben az esetekben általában nagy összegű - több százezer, nem egyszer több millió pengőforint nagyságú kölcsön felvételéről ún. főadóslevél készült, amelyet általában az Osztrák Nemzeti Banknál letétbe helyeztek. Ezzel egyidöben a föadóslevelet jóval alacsonyabb - többnyire néhány száz forint - névértékű parciális obligációkra - más néven részadóslevelekre - „váltották fel", amelyek számának és névértékének szorzata megegyezett a felvett és a föadóslevélen szereplő hitel összegével. A kinyomtatott részadósleveleket azután piacra dobták, és azok tulajdonosainak a parciális obligáción feltüntetett összeget és természetesen annak esedékes kamatait a hitelező egy pontosan kimunkált ún. törlesztési terv szerint egyenlítette ki. A részadóslevelek kifizetése általában évente kétszer történt meg mégpedig úgy, hogy az adott alkalommal kifizetésre kerülő parciális obligációkat sorsolással választották ki. Ezzel lényegében a nagyösszegű kölcsön hitelezője azt tulajdonképpen sok kisebb összegre bontva, mintegy továbbadta a folyósított hitelt. Ritkán ugyan, de előfordult- inkább csak a kezdeti időszakban, azaz az 1820-as és 1830-as években -, hogy egy felvett hitelre rendkívül kis, néhány forintos parciális obligációkat bocsátottak ki, és azok egy részéből néhányat alkalmasint lottószerűen húztak ki, amelynek során a kihúzott, azaz nyertes részadóslevelekért az eredeti névérték felett fizettek, míg a többi parciális obligáció nyeretlen maradt. Ez a forma természetesen valamiféle konkurenciát jelentett az állami lottójáték számára, és - miután a osztrák lottóigazgatóság gyakran kifogást emelt ellene - ezért azokat minden esetben a uralkodó engedélyezte. A parciális obligációk kiadásához - tekintettel arra, hogy azok nyomtatottak voltak - minden esetben szükség volt a cenzúrahivatal engedélyére. 6 A parciális obligációk meglehetősen kelendőek voltak Bécsben, amit elsődlegesen az magyaráz, hogy az utánuk járó - általában évi 5 vagy 6 %-os kamat - az 1820-as és az 1830-as években lényegesen magasabb volt az állampapírok után fizetett kamatnál, ráadásul az egy-két évtizeddel korábban saját csődjét bejelentő állam által adott kölcsönök nem számítottak az igazán biztonságosak közé. 7 A parciális obligációkkal - amelyek az 1820-as évek közepén jelentek meg - összefüggésben szinte már az első időktől kezdve számos visszaélés történt, amelyek sorában bizony előkelő helyet foglaltak el azok, amelyek magyar arisztokraták által felvett kölcsönökkel kapcsolatosan alakultak ki. Nem véletlen, hogy már 1832-ben „Die Kehrseite der modernen Finanz-Operation: mit besonderem Bezug auf die Ungarischen 8?
