Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Hitelek, hitelélet, pénzintézetek Vas megyében a XVIII-XX. században - Kóta Péter: Áru- és pénzhitel Körmenden a reformkorban

A már említett Waidacker Ignác adósságainak nagyobb részét a kocsmában gyűjtötte: két helyen 100 ft-os fizetetlen számlát - valószínűsíthetően ez volt a végső tűrési határ - hagyott maga után, de több kisebb összeg is terhelte. Hat hitelezője - közöttük egy szombathelyi és egy kőszegi vasárus - 1841. május 15-én elégelte meg a dolgot: összesen 376 ft 59 kr-t követeltek rajta. Hozzá kell tennünk azt is, hogy Ignácot és testvéreit apjuk után is jelentős adósságteher nyomta. Három hónappal később az örökösök 325 ft-ot fizettek, és a várossal szemben is volt 523 ft örökölt adósságuk, amelynek sorsáról azonban nincs tudomásunk. A vasas szakmára egyébként a relatíve nagyobb összegek és a zártabb hitelező-adós kapcsolat volt jellemző. Két vaskereskedő szerepel Körmenden a tárgyalt ügyekben. Boegan Ferenc, aki mestereknek hitelezett, szolid, 100 ft körüli összegeket, és Riedl Pál, aki viszont jelentéktelen, 4 és 28 ft közötti összegű kihelyezései mellett nagyságrendekkel nagyobb, átlagban mintegy 400 ft-os adósságaival tűnik ki. Ezek az összegek részben Rechnitzer Ignác zsidó kereskedőtől származtak. Egyik ügy kapcsán szó esik egy 2.000 ft-os adóslevélről is. A lakatosok közül legjobban Beer György volt eladósodva. 1839 és 1840 folyamán összesen 760 forint terhelte. Érdekesség, hogy legnagyobb hitelezője egy szabómester volt. Kürnbauer János kovács feleségével együtt vett föl 300 pengő forintot Rechnitzer Jakabtól 1840. augusztus 7-én.

3 Védekezését - miszerint ebből már sokat leszolgált, 2 lova is elveszett - nem fogadták el, de 1841. április 17-ig csak 86 ft-ot volt képes törleszteni. Kürnbauer Rechnitzer Ignácnak is tartozott, ezért 1841. november 20-án a téglagyári járandóságának letiltásáról intézkedtek.

4 A felvett összegek tekintetében hasonló szinten álltak az asztalosok, átlagban 240 ft-tal. Ezek a pénzek teljes egészében nem-zsidó hitelezőktől származtak. A pénz mennyisége kisebb, de az esetek száma nagyobb a könnyűiparban. Körmenden a bőrös szakmákhoz kapcsoló iparosok voltak a legtöbbször adósok. Csizmadiák és vargák számára összesen 80 esetben folyósítottak hitelt és ez 31 mestert jelent. A hitelezők létszáma 10, többségben zsidók. 5 azonban közülük mindössze egyszer adott kölcsön. Két név áll az élen: Kauders és Viener, ami azt jelenti, hogy az esetek 85, az összegek 95 %-ában ez a két zsidó család adta a pénzt. A szűcsmesterség terén hasonló a helyzet. 3 mesternek 8 hitelező - egy kivételével valamennyi izraelita - 16 esetben nyújtott kölcsönt. Itt ugyancsak a Kauders család vezető, de az előbbihez képest mégsem annyira kiemelkedő szerepe nyilvánul meg. A bőrök beszerzésében szerephez jutott a városi gyepmester is. Ágler Benedek izraelita még 1830-ban kötött szerződést Vasinger Antallal, 75