Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Katona Attila: „A csend helyreállítása." Vas vármegye megszállása 1849januárjában

tikus vágyakat, amelyek a legújabb időkben is sűrűn mutatkoztak, akkor valójában rendőri tekintetben igen meg kell gondolni, valljon tanácsos-e ismét egyes fegyvereket adni a föld nép kezébe és ez által a tömegek fegyverbirhatási vágyát felébreszteni... ha a rend helyre áll, akkor megkapják azok, akiknek kell. "

200 A hatalom gyengeségéből fakadt az újoncozás elhalasztása. Már januárban utasította a királyi biztos az első alispánt, hogy teremtse meg a sorozás személyi és tárgyi feltételeit, azaz ismét állítassa helyre a hadfogadókat.

201 Addig is azt ajánlotta, hogy a hazatérő magyar katonákat irányítsák át a császári sereghez.

202 Egy hónappal később Rohonczy Ignác már az iránt érdeklődött, hogy a megye hány fővel segítette a magyar honvédséget. Az alispán azt közölte, hogy 1848 májusában 210 egyént adtak, 3.000 nemzetőr volt a Dráva mentén, és késő ősszel 4.472 személy állt be a magyar seregbe. Döntő részük, 3.398 fő a szombathelyi, a kiscelli és a szentgotthárdi fogadóhelyekről került ki, ezen felül önkéntesekkel is támogattak a honvédelem ügyét, további részletekbe azonban nem bocsátkozott.

203 1849 márciusában érkezett meg az új verdikt, mégpedig 1.388 újonc besoroztatásáról. Az alispán egyszerűen oldotta meg a helyzetet, az előző évi újonckiállítással adós községekkel leróvatta a 800 fős tartozásukat és a maradék 600 főt osztatta szét a községek között. Ez lényegében településenként l-l főt jelentett a 19 és 28 év közötti korosztályból.

204 Az önkénteseket 2 hét alatt, a sorshúzás útján bekerülőket 4 hét alatt kívánták a császáriak kiállítatni. A királyi biztos elvárta, hogy a siker érdekében lelkesítő szózatokat tartsanak a plébánosok és a szolgabírák. „Nem hihetem, hogy legyen Vas megyében tisztviselő ki állását 0 Felsége a király ellen hivtelenség terjesztésére használná, de egyszersmind tessék az alispán urnák azokat arról is meggyőzni, hogy most a tettlenség nem csak a hazafiság, hanem egyszersmind a becsület ellen is valóságos bűn, mert megtartani a jelen hatalom adta hivatalt is annak befolyását haszon vehetlené tenni, a becsületes ember előtt annyi mint csalni"

205 Az 1849. április 7-ei levelében már két egyenlő rangú célt jelölt meg, mégpedig a síkeres toborzást és a nép közötti ingerültség elkerülését. Ennek érdekében azt javasolta az alispánnak, hogy ha „ingerültségtől tart, nem adhatok más utasítást, olyan technikát folytat, amit gondol és a cél teljesíthető bölcs belátása szerint'."

206 Egy héttel utóbb már visszakozott és csak az önkénteseket kiállítását kérte: „a sorshúzásba utóbbi rendeletig ne bocsájtkozzon."

207 - szólt az utasítás. A változó parancsok jól érzékeltetik a hadszíntéren kialakult helyzetet. A császári csapatok bőséges regruta tartalékokkal rendelkeztek, nem voltak ráutalva az erőszakos hadkiegészítésre.

208 Ha a legfontosabb kérdések egyikét prolongálni lehetett, a másik nem tűrt halasztást. A császári csapatok pénzügyi finanszírozása koránt435