Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Katona Attila: „A csend helyreállítása." Vas vármegye megszállása 1849januárjában

szárnya alatt maradjunk. Ha az ausztriai monarchia nem volna fel kellene, azt állítanunk ... kivált nekünk öt millió magyarnak, kiknek tudtunkkal széles e világon rokonunk nincsen, s kik Európa közepén, mint oázis a sivatag homokóceánjában, elszigetelve fekszünk. "

115 A vármegyék lehetséges sorsáról és jövőjéről is szóltak, így kívánták megerősítetni táborukat és eloszlatni a velük szemben állók félelmeit. Régi alakjában már nem lehet visszaállítani az ősi intézményt - írták. A „demokrácia elutasíthatatlan, a törvény előtti egyenlőség visszavonhatatlan" ,

u de csak cenzusos alapon való megvalósítása Franciaországhoz hasonlóan, Magyarországon is veszélyeket rejt. A legsürgetőbb feladatnak a bírói szervezet elkülönítését, szétválasztását és a felelős tisztviselői rendszer bevezetését tartották.

117 Bár a szellemi befolyást illetően domináns helyzetbe kerültek, semmi jel sem utalt arra, hogy a Windisch-Grätzet kiszolgáló konzervatívok, a sajtó segítségével újjászervezni tudták volna táborukat a vármegyében. A királyi biztos határozottan lépett fel a lap népszerűsítése érdekében, ugyanis azt gyanította - és talán nem is alaptalanul -, hogy akadályozzák az orgánum terjesztését.

118 A magánlevelezéseket már 1848-ban is ellenőrizték, a naponta érkezett több száz küldemény átnézését már akkor sem győzte egy ember. A hagyomány a császáriak személyében méltó folytatókra talált. A postameneteket biztosították, de katonai ellenőrzés alá helyezték.

12 A megszállók - bár nem nagy hatékonysággal, de - mindent megtettek a szóbeli nemkívánatos hírek és rémhírek terjedésének a megakadályozására. A minimalizálódó kereskedelmi kapcsolatok ellenére a szóbeli információk nagymértékben hozzájárultak a lakosság tisztánlátásához. Nem véletlen, hogy a hatóságok a vándorlást is korlátozták. Az úton lévő személyek ellenőrzése a katonák mellett a pandúrokkal megerősített új közbátorsági biztosok feladata lett. Szigorúan korlátozták az útlevelek kiadását.

121 Rohonczy Ignác március utolsó napján ismertette az újabb, immár „végleges" útlevél-szabályzatot. A szabad közlekedést biztosító dokumentumok kiadói személyesen feleltek azért, hogy csak a Jó érzésű és jó jellemű"

122 egyének kaphassanak engedélyt.

123 A szállásadókon számon kérhették a befogadottak politikai nézeteit! A „gondoskodás" sajátos változata volt az az utasítás, amely a rossz akaratú és a közönséget koholt rémhírekkel nyugtalanítókat, lázítóként kezelték, azaz el kellett fogni őket és át kellett adni a katonai hatóságoknak.

124 Ilyen esetre is akadt példa. Az információs vesztegzár - a szándéktól eltérően - nem teremtette meg a kívánt nyugalmat, sőt inkább izgatottságot és bizonytalanságot idézett elő. 426