Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Katona Attila: „A csend helyreállítása." Vas vármegye megszállása 1849januárjában

séget visszaverjük s mindnyáját fegyvertelenül leöletni nem engedjük, árulást kiált! "

ls Csány László a megyei kormánybiztosokat arra bíztatta, hogy az újoncozást gyorsan fejezzék be, és semmisítsék meg a fellelhető gabonakészleteket.

19 Miként a népfelkelésből, úgy a felperzselt föld taktikájából sem lett semmi. Jelentős haderő hiányában az ellenállásnak nem lett volna sok értelme. Az októbertől szervezett honvédzászlóaljak december elején távoztak a megyéből. A németek lakta nyugati járásokban a nemzetőrök szervezése még decemberre sem történt meg. Bár akadtak e vidéken magyar önkéntesek, akik bíztak a partizánakció sikerében: „Ügyes főnök vezérlete alatt az ellenség soraiban tetemes öldöklést is lehetne bizonyosan tenni"

20- írták a felsőőri magyarok. ,^4z első szerencsés ütközet az egész vidéket fellelkesítené, és talán az ellenség visszanyomását is eszközölné. ... E vidék magyar ajkú lakossága a haza reményeit bizton ígérjük nem fogja nem fogja megcsalni! ... Ügyünk szent és igazságos lévén erőnket kétszerezi/" Azzal azonban ők is tisztában voltak, hogy a németek megszabadítóként és nem megszállóként fogadják a császáriakat. A bevonuló katonaság várható magatartásáról is eltérő információk jutottak a megye vezetőihez. Berke József szerint „vidékünk tehát a legszomorúbb állapotoknak néz elébe!"

22 Értsd: fosztogatásoknak és rablásoknak lesz kitéve a terület, így vélekedtek a felsőőriek is.

23 Mások úgy tudták, hogy a hadseregnek parancsba adták, hogy senkit se bántsanak.

24 Perczel Mór vezérőrnagy Zalából visszavonuló hadteste csak áthaladt a megyén. December 22-én Körmendre, majd Rábahídvég és Rum érintésével Jánosházára érkezett. Karácsony másnapját ott töltötték, azután megrongálták, tönkretették a rábai átkelőket és távoztak a megyéből.

25 Az utolsó jelentős magyar haderő elvonulásával - kis túlzással - az 1848/49. évi forradalom és önvédelmi háború története Vasban véget ért, hiszen a következő esztendő reményteljes katonai előrenyomulása sem hozta el a magyar huszárok tömeges visszatérését a megyébe. A lakosságon a csüggedés és a reményvesztettség lett úrrá, ezt tükrözte Perczel levele is: „A nép utánam szerte zúgolódik és nem guerilla harcról, hanem az ellenség karjaiba vetéséről álmodozik...". Amint az már régóta várható volt, Stájerországból hamarosan megindultak a császári csapatok és december 23-án, délelőtt 8 és 12 óra között Hidegkútnál átlépték a határt. A Muraszombat irányába tartó sereg az első jelentések szerint 10.000 főnyi lovasból és gyalogosból - köztük 3.500 illírből - valamint 2 röppentyűből és 36 ágyúból állt. December 25-én délután 4 órakor érkeztek meg a császáriak Körmendre. A 2.000 főnyi, János herceg nevét viselő dragonyosokat a városban helyezték el.

27 A négyezernyi - felében újonc - gyalogság, 6 ágyúval a városon kívül tanyázott 416