Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Hermann Róbert: A 44. és 45. honvédzászlóaljak története

zászlóalj szenvedett súlyos veszteségeket. A futókat Sulcz Bódog őrnagy dandára fogta fel. Klapka el akarta rendelni a visszavonulást, azonban Görgei ezt megakadályozta. A magyar jobbszárnyon álló III. hadtest helytállásának köszönhetően az ellenséges támadás sem tudott tért nyerni. Amikor pedig a II. hadtest csapatai beérkeztek a csatatérre, a magyarok javára döntötték el a csatát. A csata utolsó szakaszában Klapka személyesen vezette rohamra az isaszegi magaslatokat védő cs. kir. csapatok ellen a 28., 44. és 47. honvédzászlóaljat. A cs. kir. fősereg Pest előterébe vonult vissza.

75 A tavaszi hadjárat második szakaszában a fősereg egy része Pest előtt maradt, és megpróbálta magára vonni az ellenség figyelmét, míg az I. és III. hadtest és a VII. hadtest 2 hadosztálya északnak indult, hogy a Garamon átkelve előbb észak felől mentse fel Komáromot, majd a Duna jobb partjára átkelve kényszerítse az ellenséget a főváros kiürítésére. Április 10-én a Damjanich vezette III. hadtestnek el kellett foglalnia Vácot, de ehhez az I. hadtestnek is támogatást kellett nyújtania. Damjanich szándéka az volt, hogy megpróbálja bekeríteni a várost védő Ramberg-hadosztályt, amelyet ezen a napon Götz vezérőrnagy vezetett. Mivel attól lehetett tartani, hogy a Pest előterében álló cs. kir. csapatok is támadást intéznek ezen a napon, az I. hadtestből csupán a Bobich-dandárt küldték ki Radon és Kósdon át az ellenségnek a Duna völgyében vezető útja elvágására. Bobich azonban előrement a lovassággal és a tüzérséggel, és magával vitte a kalauzt is, a hátrahagyott gyalogság pedig a ködben Pencz felé tévedt. Damjanich elunva a várakozást megtámadta az ellenséget és elfoglalta a várost.

76 A fősereg ezután folytatta menetét, és április 18-19-én átkelt a Garamon. A Klapka vezette I. hadtest már április 18-án egy különítményt küldött Nagysallóra. Itt, Nagysalló térségében ütközött meg április 19-én a fősereg a frissen felállított cs. kir. tartalék hadtest dandáraival. Az ütközet kezdetén a Bobich-dandár a Fakóvezekénytől északra fekvő magaslatokat és a hölvényi erdőt szállta meg. Délután 1 óráig a dandár nem került harcba, ekkor azonban megérkezett a csatatérre a Hertzinger vezette cs. kir. dandár, és a Nagysallótól délre fekvő erdőnél álló Dipold-dandárt valósággal elsöpörte, és a hölvényi erdőig szorította. A Bobich-dandár azonban nem esett pánikba, felvette a hátrálókat, majd Guyon Richárd vezérőrnagy, Komárom kinevezett parancsnoka vezetésével megtámadta és visszaverte Hertzingert. A szintén itt lévő Klapka hadijelentésében és emlékiratában a 28. és 47. zászlóaljak helytállását dicséri, a 44. zászlóaljról nem szól.

77 Április 22-én az I. hadtest elérte Komáromot. Április 26-án éjjel és hajnalban az I. és III. hadtest csapatai átkeltek az elsüllyedt hajóhíd helyébe rögtönzött talphídon, hogy a Komáromot dél felől övező ostromzárat felszámolják. A Bobich-dandár a Dipold-dandárral együtt a balszárnyon, 391