Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Hermann Róbert: A 44. és 45. honvédzászlóaljak története

HERMANN RÓBERT A 44. ÉS 45. HONVÉDZÁSZLÓALJAK TÖRTÉNETE A Batthyány-kormány 1848 áprilisában úgy került hatalomra, hogy nem volt fegyveres ereje. Az 1848 márciusában-áprilisában megalkotott törvénycikkek között nem volt olyan, amely az ország fegyveres erejéről rendelkezett volna. Az 1848:3. te. megfogalmazása sem volt elég egyértelmű, hiszen ez határozott formában csak azokat a tárgyakat utalta a magyar kormány hatáskörébe, amelyek korábban a Magyar Királyi Kancellária, a Helytartótanács és a Kamara köréhez tartoztak, vagy „azokhoz tartozniok kellett volná".

1 A törvénycikk további szövege csak általában szólt a minisztériumhoz tartozó „katonai és általában minden honvédelmi""

2 tárgyakról. A korábbi kormányszékek azonban legfeljebb a Magyarországon állomásozó cs. kir. hadsereg ellátásában, illetve a katonai és polgári hatóságok közötti kapcsolattartásban játszottak szerepet. A katonaság ügyeinek nagy részét a birodalom egész területére kiterjedő rendszerben a főhadparancsnokságok, a Generalkommandók intézték. Ezekről azonban nem rendelkeztek az 1848. évi törvénycikkek, ahogy arról sem, hogy mit jelent a magyar katonaság; az országban állomásozó, nagyobbrészt osztrák, lengyel, cseh, morva, ukrán kiegészítésű alakulatokat, vagy pedig az ország területén toborzott és sorozott katonaságot? Batthyány Lajos határozott fellépésének köszönhetően, május 7-én az uralkodó királyi kéziratban a négy magyarországi főhadparancsnokságot, a budait (Magyarország), a temesvárit (Bánság), a péterváradit (Szlavónia és Szerémség) és a zágrábit (Horvátország) a magyar kormány rendelkezései alá vonta. A nagyszebenit (Erdély) csak június 10-én utasította a magyar kormányzat rendeleteinek teljesítésére. E hatóságok engedelmessége azonban igencsak sok kívánnivalót hagyott maga után. A rendelkezésük alá tartozó csapatok többsége idegen lévén, ezeket sem fűtötte valami túlzott lelkesedés a birodalom egységét - szerintük - veszélyeztető magyar politikusok iránt. Batthyány ezért is tartotta fontosnak, hogy ezeket az alakulatokat minél előbb kicseréljék a külföldön állomásozó magyar ezredekre. 1848 végén - a már 1848 tavaszán itthon lévőkkel együtt - összesen 17 sorezredi zászlóalj, 8 teljes és 2 csonka huszárezred került a magyar kormányzat rendelkezése alá. A gyalogzászlóaljak közül 8 a cs. kir. hadsereghez csat377