Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Csorba László: A százötven év 1848-a - egy historiográfiai példa tükrében
körű hatását. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy éppen itt, a közvetlenül ezután következő, igencsak súlyos mondatban tartotta helyénvalónak elhelyezni Kossuth Lajos egész államférfiúi életmüvének értékelését: „Kossuth géniuszánál alig hagyott valaki maradandóbb nyomokat államiságunk és nemzetiségünk történetében.''^ 2 Különös mondat, furcsa kontextus. Nem könnyű értelmezni, mert lényegében ellentmond a nagy szintézis legalapvetőbb mondanivalójának, amely szerint a Habsburg-kapcsolat biztosította az európai elemet és a nyugati civilizációhoz való szoros kapcsolódást a magyar történelemben, és az ezzel ellentétes tendenciák végső soron mindig erőt, energiát pocsékoló, terméketlen kuruckodásba fulladtak. A „géniusz" szó hangulatértéke viszont egyértelműen pozitív, és a fentiek szerint egy, a Habsburgokkal szembeforduló, a szerbekkel és oláhokkal alkudozó géniusz gyakorolta a legerősebb hatást a magyar nemzetre és államra! Az ellentmondás nyilvánvaló, ám számos más jel is utal arra, hogy az 1930-as évek Szekfü Gyulája fokozódó megértéssel kezelte a magyar állami függetlenség gondolatának történelmi reprezentánsait. A konföderációs gondolat nagyszerűsége és a kossuthi személyiség formátuma immár képes volt akkora erővel megragadni a fegyelmezett ideológus képzeletét, hogy egy mondat erejéig teret engedett őszinte érzelmeinek. Nyilván a fenti élménynek is szerepe lehetett abban, hogy a Kossuth születésének 150. évfordulóján, 1952-ben megjelentetett emlékkötetben Szekfü a száműzetésben élő, öreg exkormányzónak szentelte életműve egyik legjobb tanulmányát. 13 A tudományos alkotói folyamat és a történelmi események ideologizálási kényszere persze egyébként sem fonódik össze mindig olyan szoros szerkezetbe, hogy ne viselne el kisebb-nagyobb ellentmondásokat. A fenti értékelés mégsem „véletlen", hanem Szekfü fokozatos szemléletváltozásának fontos jele. És persze az sem volt véletlen, hogy a „Hóman-Szekfü" megjelenésétől kezdve bukkantak fel a középiskolai történelemkönyvekben is a Dunai Szövetség tervére vonatkozó utalások. így pl. Szegedi Tasziló 1942-ben publikált, a gimnáziumok nyolcadik osztályai számára készített munkájában már - nyilván Szekfü nyomán - a következő mondatot találjuk: „Nem tudta megvalósítani Kossuth azt a tervét sem, hogy Magyarországot, Romániát, Horvátés Szlavónországot szövetségben, az ún. dunai konföderációban egyesíti, közös ügyekkel és közös parlamenttel; ezt a gondolatot a magyar közvélemény elkeseredéssel utasította vissza" 14 Hasonlóan fogalmazott a szintén 1942-ben megjelent, Marczinkó Ferenc, Pálfi János és Várady Erzsébet jegyezte gimnáziumi tankönyv is: „Belátva, hogy a magyarság egyedül alig tudja megvédeni önállóságát a Habsburg birodalmi törekvésekkel szemben, Kossuth egy dunai államszövetség (konföderáció) megalakítása 333
