Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
Természeti csapások, tűzvészek, járványok Vas megyében a V-XX. században - Gaál Ferenc: Az évszázad árvize Vas megyében 1965-ben
tése szerint: „sok halott hátrahagyásával nemcsak állásainak feladására kényszerült, hanem még a vízen át is oly nagy erővel űzetett, hogy akit nem vágtak le, az a vízbe fulladt."* Waldeck generális jelentésében leírta, hogy a katonák „tömegével vetették magukat a vízbe, melynek folyása elég gyors volt. Egy órán át borították el a vizet. Nagyobb részük megfulladt, a többi katonáink tüzétől pusztult el." 4 Lényegesen „nagyobb volt a vízbe fúltak száma, mint azoké, akik a fegyvertől haltak meg. A csata 1664. augusztus 1-én 18 óra tájban ért véget, de folytatásra és a török sereg üldözésére nem kerülhetett sor... mert a csatát követő éjjel a Rába hatalmasan megduzzadt.'''' 5 Ezt látva a török sereg vesztesként elhagyta a csatateret és elvonult Székesfehérvár felé. Nem kell bizonyítani, hogy ha a Rábán kis víz van, ami 2-3 m 3 /sec, nem okozott volna akadályt a török sereg további részének az átkelésnél, hiszen ez térdig sem ér, bele sem lehetett volna fulladni. Ebben a csatában az árvíz tulajdonképpen egy felmentő hadsereg volt. Az 1781. június 28-ai nagy pusztítást végző árvízről Szombathely város közgyűlésének jegyzőkönyve a követezőket tartalmazza: „Minthogy ezév most folyó június hónapja 28-ik napján estvefelé mint egy 7 óra tájban az oladi patak és a Henyér [Perint] vize annyira meg áradot, hogy özönnyő általa városnak azon tájékon renden lévő szénáját el hordotta várossi H. lakosainak házaikat a Nagy Karicsa végében annyira el öntötte, hogy ha Méltóságos Püspök úr ő nagysága embereinket ajándékival és atyáskodó imájaival nem ösztönözte volna egynihány gyermekek a vízben fullattak volna. Sőt más aprólékos kárainkon kívül a Fehér Pál házát el döntötte, karicsai gyalog hidonkat el szakította. Nagy és kis karicsai kerteket rész szerint le szaggatta, rész szerint el sodorja Tégla kemencéinket, amidőn a fa benne egy kevéssel előbb gyújtatott volna, a tüzet el sodorta és a bé hordott nyers téglákat el áztatta és az körös körül lévő fáinkat el hordotta, melyhez hasonlóra nehezen emlékezhetni. Következendő napon éjfél után 2 óra tájban a Gyöngyös annyira meg áradott, hogy ha vigyázassál nem lettünk volna az egész víz közt és káposztás földeinket meg öntötte és el rontotta volna, még is más kárainkat a Fölséges Isten el sároztatván, a malmunkat, amely egyéb iránt is rozzant állapotban volt, sebes folyásával annyira megindította, hogy víz folyásnak már semmi hasznát nem vehetjük, köz akaratul el végeztetett, hogy mint a tehén pásztorok háza mint pedig a malomnak a viz fái meg építessenek és csináltassanak." AZ 1965. ÉVI ÁRVÍZ Most amikor emlékezetünkben végigpergetjük az 1965-ben lezajlott árvíz eseményeit, mindenkinek, aki látta az azt vagy rész vett a védekezésben, más és más történet világosodik meg. Emlékezetes marad, hogy olyan területek kerültek víz alá, amelyek még a helyi lakók számára is elképzelhe319
