Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Természeti csapások, tűzvészek, járványok Vas megyében a V-XX. században - Tilcsik György: Az 1817. évi szombathelyi tűzvész

adatni rendeltetett" Toka ügye ezzel nyugvópontra jutott, és nincs nyoma annak, hogy a továbbiakban mi lett vele. Az viszont adatszerűen igazolható tény, hogy az 1817. július 19-ei városi közgyűlésen „Minthogy 27' áprilisban meg esett szerencsétlen tűz veszel okának ki nyomozása még eddig valóságossan eszközölve nem volt, mostanában pedig ugyan azon Stepanek József ács mester, aki ellen a publicum nagyobb része gyanakodással viseltetik, még ma kívánná bé adott instantia]a szerint az ötét gyújtogató böcstelenittéssel illetők ellen büntetést, de egyébberánt bizonyos környülállásokbul köz gyamiság szinte azon ács mester ellen nagyobbodna is, arra való nézvést ezen tárgyak bővebb meg vizsgál ás a és a concernens (illető, érintett) feleknek meg hallgatása folyó július holnapnak 2l'

k napjára praefigáltatott (kitűzetett)"

9 Stepanek József ácsmester, 40 éves, a csehországi Budveiszben született szombathelyi polgár elfogására július 21-én, kihallgatására pedig július 23-án került sor. Stepanek kihallgatásán részletesen beszámolt arról, hogy hol járt és kikkel találkozott április 27-én délután. Érdekesség, hogy - Tokához hasonlóan - ő is a szombathelyi kocsmákat járta. Előbb a Sörházba, majd a Vámházba, később a Szarvas vendéglőbe ment. Innen Pösel Mihály órásmester társaságában 4 óra tájban az óperinti kocsma felé vette útját, és ott volt a tűz kitöréséig. Bár volt olyan tanú, aki nem csak látta, hanem beszélt Stepanekkel 1/4 9 tájban a Szarvas vendéglőben, Stepanek azonban hevesen tagadta ezt.

96 A Stepanek elleni büntetőper az 1817. július 26-ai városi törvényszéken kezdődött meg. Tóth Imre városi tiszti ügyész a következőkkel vádolta az ácsmestert: „előbbeni pazorló és fallimentariusá (vagyonbukottá, vagyonát vesztetté) lett, sorsára nézvést magát meg jobbéttani kelletett volna, oly mértéktelen bor és sör ivásnak adván magát, közelebb el múlt Szent György havának 27'

k napján folyó 1817

lk esztendőben már regvei, annál is inkább, hogy vasárnapi nap volt, a kóborláshoz és bor iváshoz kezdvén, azon rósz tettét egyik kocsmábul a másik bor ivó házokhoz menvén, oly nagy mértéktelenséggel folytatta, hogy a pénzének el költése miatt könynyen el gondolható szükségben lévén, reménylett abban, hogy mivel elegendőfoglalatossága akkoriban nem volt, azt tűz támosztással szaporéttani gonoszul magában kébzelte, amint is mind Isteni mind a világi törvények meg vetésével azon rósz szándékra fakadóit, hogy az napon estve három fertály kilenc óra felé ezen városunknak fölső részén éppen Csavar Istvánnak szeglet házát, mely zsuppos födélre volt, maga tudja minemű gyullasztó eszközökkel, posta ut mellett esztergyánál (ereszénél) meg gyújtani, s az által éppen akkor uralkodó föl szélvész miatt annyira meg égettetni és emésztetni nem irtózott, hogy városi lakosoknak két miliomnál többre terjedő károin kivül még hét élő emberek és több száz marhák is el vesztek, 276