Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Természeti csapások, tűzvészek, járványok Vas megyében a V-XX. században - Benczik Gyula: „Midőn rajtunk volt az Isten ostora" Az 1710/1711.évi pestisjárvány Vas megyében

4. Végül tekintsük át a teljes megyét. A pestis a megyében keletről vagy délről tört be. Pontosan megállapítani azért nem tudjuk, mert az 1710. évi Veszprém és a Zala megyei források feldolgozása eddig nem történt meg. Vannak olyan adataink, amelyek szerint a veszélyt délről, Horvátország felöl észlelték 1710-ben.

14 Másfelől viszont tudjuk, hogy a Dunán inneni részek, tehát a Felvidék és az Alföld súlyosan fertőzött volt ebben az időben. Széchenyi György leveleiben egy Zala megyei, pontosan Szentgrót felöl előretörő járványról írt, de torzíthatta ezt az információt az, hogy a hegyháti, zalai birtokait féltette.

15 Ez azonban nem enged arra következtetni, hogy a pestis házról-házra, faluról-falura haladt volna, amint azt egy árvíz vagy tűzvész esetében gondolnánk. Ha időbeli sorrendbe állítjuk a fertőzött helyeket, akkor - időben előre haladva - bizony elég nagy földrajzi szóródást mutatnak a települések, amelyek közül az első tíz Benkeháza, Jakfa, Alsószeleste, Lukácsháza, Bőd, Csehi, Rohonc, Gősfa, Németszentmihály és Nagykajd volt. A későbbiekben, az intenzív ragály korában azonban tapasztalható volt a fokozatos szétterjedés is pl. Pápóc, Szentmiklósfa, Hőgyész településeken, de úgy tűnik, hogy inkább pontszerű felbukkanásokat követő csoportosodások jellemzik a terjedést. Az 1710/1711. évi pestisjárvány demográfiai hatásait nehéz felmérni, ugyanis időben több mint 7 évtizeddel vagyunk az első magyarországi népszámlálás előtt, a 17. század legvégéről származó Kazó-visitatio pedig csak becslésre alkalmas, ráadásul éppen Szombathely és Rohonc adatai hiányoznak belőle. Kazó főesperes adatai alapján 1698-ban valamivel 100.000 fölött lehetett Vas megye lakossága.

16 A kutatásban további nehézségeket jelent, hogy a megyében a halotti anyakönyvek szinte teljesen hiányoznak. Szombathelyen az új plébános éppen akkor kezdte meg a halotti anyakönyv vezetését, miután eltemette a pestis utolsó áldozatát. Kőszegnek éppen az a kötete lappang, amely a kutatáshoz szükséges lenne. A falusi plébániák közül egyetlen egy sincs, amely vezetett volna már 1710-ben halotti anyakönyvet. Mégis úgy tűnik, mivel a 18. század eleje a felgyorsult népességnövekedés korszaka, a súlyos emberveszteséget egy-másfél évtized alatt kiheverte a megye. Nem keletkeztek pusztafalvak, a leginkább sújtott vidéken is csak elvétve találunk német telepítéseket a század közepén, a beköltözés továbbra is inkább a városokra voltjellemző. Az a jólismert képlet azonban világosan felismerhető, hogy a síkvidéki, zömében magyar - köztük nemesi jogállású - népességet vetette vissza fejlődésben a járvány. A gazdaságban csak egy kedvezőtlen következményt emelhetünk ki a sok közül, mégpedig azt, hogy a pestisben elhaltak földjeit a földesurak 258