Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
A választások és Vas megye a XIV-XX. században - Tilcsik György: Tisztújítások és országgyűlési követ választások a reformkorban Vas megyében
össze, és amelyen rendszerint a megyei alispán töltötte be az elnöki funkciót, és amelyen a megyei tisztviselők és meghívottak vettek részt. A megye rendes közgyűlésén azonban elvben minden, a megyében élő vagy ott birtokos nemes férfi megjelenhetett, és véleménye kifejtésével, illetőleg állásfoglalásaival ténylegesen részt vehetett az ügyek intézésében, a döntések meghozatalában. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy az évnegyedes közgyűléseken minden arra jogosult személy beutazott a megyeszékhelyre, sőt az esetek többségében országszerte inkább az volt a jellemző, hogy a megyei kongregáción néhány tucat nemes volt csupánjelen. Ez alól alapvető kivételt jelentettek azok a közgyűlések, amelyeken olyan, a megye egész politikai életét alapvetően befolyásoló döntések születtek, mint a megyei tisztújítás - egykorú kifejezéssel: a restauráció vagy az országgyűlési követek megválasztása, valamint az országgyűlési követutasítások tartalmának meghatározása. E közgyűléseken -tekintettel a tárgyalandó ügyek fontosságára - mindig a megye főispánja vagy annak a bécsi udvar által kinevezett helyettese, az adminisztrátor elnökölt, és e közgyűléseken több száz, sőt néha több ezer nemes is ott tolongott a megyeházán és környékén. Fentiekből adódóan a későfeudalizmus időszakában Magyarországon a megyei közgyűléseken a határozatok - lett légyenek azok bármilyen súlyúak és jelentőségűek - elvileg kollektív döntések nyomán születtek. Ez azonban nyilvánvalóan a valóságban azt jelentette, hogy a tekintélyesebb és vagyonosabb nemesek álláspontja érvényesült, hiszen a jelenlévőknek nem a számát, hanem a súlyát mérlegelték. 1 Korszakunkban ebben lényegi változás történt, hiszen a Helytartótanács 1819. február 16-án kelt határozata azt írta elő, hogy a megyei tisztújító közgyűlések „nem ki kiáltások, hanem a voksoknak vagy a gyülekezetben vagy e végre ki nevezendő deputatio által leendő össze szedése és számlálása által tartatni kegyeimessen rendeltetnek" 2 , azaz a választások ne felkiáltással, hanem egyenkénti szavazással történjenek. Vélhetően a megyék nem mindegyike szerzett érvényt e rendelkezésnek, mert a Helytartótanács 1821. január 9-én kelt levelében a megyéket és a főispánokat immáron arra utasította, hogy a megyei tisztújító székek lebonyolításával kapcsolatosan tartsák magukat az e tárgyban már korábban kiadott rendelkezéshez, és a tisztviselőket csakis szavazás, ne pedig felkiáltás útján válasszák. Amennyiben pedig ezen rendelkezésnek valamely ok folytán nem tudnának érvény szerezni, akkor inkább szakítsák félbe a tisztújító közgyűlést, és a megüresedett hivatalokat helyettesítés - korabeli kifejezéssel: szurrogáció - útján töltsék be. 3 20
