Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Bariska István: Vas megye városai a XV-XVI. században

liumot a vámmentességek alóli felmentések, majd azok eladományozása követte, amely komoly harcot indukált a magánföldesúri útvámokkal kapcsolatban. Az a város, amely a fehérvári joggal rendelkezett, vámmentességet is kapott, amelyet azután a 13. század végén megkapták a hospesek. E mentességek lehettek területileg vagy az árucikkre korlátozottak. így pl. Körmend, Vasvár, Kőszeg ilyen, területileg korlátozott vámmentességet kapott, amely afféle kiegészítő területi érvényű rendszer volt ez: Körmend és Vasvár Vas és Zala megye területére, Sárvár Tapolca-Karakó-Kér és Szeg körzetére kapott vámmentességet, míg Sopron a Rába és Lajta közé. Minthogy ennek a mentességnek az érvényesítése, élvezete birtokostól és annak akaratától is függött, ezért e területi vámok ügye állandó „gazdasági háború" tárgya, szereplői pedig e háború alanyai lettek, de ha a tulajdonos földesúrnak szerzett jogai voltak a vámmal kapcsolatban, akkor a vámmentesség kezdeményezettjeinek sem lehetett reményük. Ilyen gazdasági kiváltság volt az útkényszer is pl. Győr esetében. A gazdasági jellegű kiváltságok között tartjuk számon a város, mezőváros és ura közötti kiváltságokat, amelyek közé tartozott azonban bizonyos szolgáltatások elengedése és haszonélvezeti jog átengedése is. Egy tény, a határjárásoknak azért volt nagy jelentősége, mert' a területen lévő források, hasznos elkülönítését is tisztázhatták vele, így a föld (terra) és a haszonvétel (utilitates) ügyét, ami tehát a földhöz kapcsolódó jog, az mind érintette a polgárok összességét. A város területének fokozatos tulajdoni átvétele a jogok fokozatos átadását is jelentette, amelyből követezett, hogy maga az uralkodó és várnagy (officialisa) is csak fokozatosan adta át az új tulajdonosnak. Tehát korlátozott és adott egyszerre, mivel a város mint jogi személy nem, de a polgárok összessége tulajdonos lett. A szabad királyi városok lényegében az összes jogokat birtokolták földjeiken, tehát a nemesekkel azonos szokásjog szerint kaptak meg mindent, mikor azonban megvonták a város határait, azzal a szabad ingatlanforgalom városon belül lehetőséget is megteremtették. A városi privilégiumok másik csoportja a jogi kiváltságoké volt. Ebbe tartozott az immunitás joga és a vendégek joga, a külföldi hospesek esetében a hospesközösség saját joga. Ide tartozott a bíróválasztás joga, a bírói hatáskör és a fellebbezés kérdése is, és ilyen volt a bírói hatáskör területi és személyi elve vagy az idegen bíróság beavatkozásának szabadsága. Ugyancsak ide soroljuk azt, hogy a magyar várostörténet nem ismerte a városjog átvételének, hanem csak a városi szabadságok valamilyen mintájának átvételét. (így pl. Fehérvár, Buda, Sopron jogát nem, de kiváltságait igen.) A fellebbviteli bíróságnak egységesítő szerepe is volt, de a 14. 146