Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Bariska István: Vas megye városai a XV-XVI. században

ló Garaiaktól, akik valószínűleg hosszú perbe keveredtek volna a kettős birtokos Pálóczi Simonnal és Országh Mihállyal, ha 1445-ben III. Frigyes hosszú időre nem terjesztette volna ki hatalmát Kőszegre. Amikor pedig a Habsburgok hódításait az 1463. évi soproni, majd az 1491. évi pozsonyi békék legalizálták, akkor de facto az egész hatalmuk alá került NyugatMagyarországot - Fraknót, Szarvkőt, Kaboldot, Kőszeget, Rohoncot és Kismartont - kivonták a magyar központi és rendi szervek ellenőrzése alól. Kőszeg, Kismarton, Kabold és Szarvkő esetében ez a zálogstátusz csak 1647-tel szűnt meg. A felsorolt városok és mezővárosok birtoklástörténetének azért van jelentősége, mert nem lehet nélkülük megérteni azt, hogy mi történt a városok rendiségével. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy a Habsburg központi és rendi érdekek ténylegesen behatoltak a nyugat-magyarországi birtokok zálogába, azok jövedelmeibe. Ebből a szempontból csak idő kérdése volt, hogy a de facto állapotból mikor lesz de iure. Vas vármegyében tehát megtörtént ténylegesen a kettészakadás: ugyanis azok az alsó-ausztriai kamarai érdekek, amelyek a főhercegi jövedelmek növelését voltak hivatottak elősegíteni, - a győri püspöki jövedelmek kivételével - lényegében intézményesítették a magyar usustól eltérő gyakorlatot. Az udvari kamara közvetlen felügyelet alatt tartotta a záloghelyeket, így érvényesítették a főhercegei központi szervek intézményes rendszerét. Amennyiben azonban osztrák, stájer stb. földesúrnak adták további zálogba a jövedelmeket - mint pl. Kőszeg, Rohonc jövedelmeit -, akkor azonnal megjelent a nemesi adózás intézménye. Ha magyar földesúr jutott hozzá, akkor az ezzel a gyakorlattal egyszerűen szembeszállt. Amennyiben ez bekövetkezett, akkor viszont az alsó-ausztriai rendek tagadták meg az együttműködést, példának okáért a vámmentesség elutasításával, az ausztriai borkivitel eltiltásával. Tudomásul kell venni, hogy Vas vármegye számos települése, városa és mezővárosa, így Kőszeg, Rohonc, Borostyánkő stb. olyan helyzetbe került, amelyben mind a kormányzati felügyelet, mind a rendi felügyelet szempontjából jobbára kiestek a magyar központi szervek és az országgyűlés, hovatovább a vármegye látóköréből is. Azzal, hogy a Batthyányiak a 16. század elején Rohonc birtokába jutottak, a város a magyarországi főrendi hatáskörbe került. Az oppidum adminisztrációja, privilégiumai alapján működő városigazgatás a világi földesúr belátása, de egyben a magyar joggyakorlat ill. a magyarországi rendek jövedelem kisajátítási mechanizmusa szerint alakult. Amikor Kőszeg az 1520-as években zálogjogon a nádor, majd Erdődy Péter kezébe került, akkor ugyancsak a magyarországi praxis határozta meg a földesúr és a város viszonyát. Amikor pedig Jurisics került Kőszeg zálogbirtokába, majd örökös zálogbirtokába, 142