Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Bariska István: Vas megye városai a XV-XVI. században

város a századfordulón már a Bakócz-Erdődy rokonság birtokolhatta. Arra, hogy milyen veszedelmes precedens volt a zálogügylet, Körmend és Páka fele birtokának 1448-ban ill. 1455-ben történt elzálogosítása a jó példát jelent. A zálogbirtokos felsőlendvai Szécsiek ugyanis a tényleges birtokos Szécsényieket is meg tudták akadályozni a nekik járó adó beszedésében.

19 Ugyanakkor Zsida vásárhely története néhány ponton - a szentgotthárdi cisztercita monostor 1183-ban történt megalapításával a vásároshelyekkel (Kethely, Szerdahely, Csütörtökhely), továbbá Zsidával, azaz a Vasváron is élő zsidótelep létével (Zsidófölde) - eltér az előbb említett modelltől.

20 Zsigmond 1391-ben Szentgotthárd kegyuraságát Szécsi Miklós nádor fiainak adományozta.

21 Szentgotthárd története bizonyos értelemben tehát e kegyuraság története, amely egy 1528-ban felvett tanúvallomás szerint 1490 és 1528 között oppidum, azaz mezőváros volt. 1528-ban már a várnagyokat is említik. Hogy kik jutottak Zsigmond révén a kegyuraságba, milyen országos és megyei tisztségeket viseltek, az azonban a térség városai számára is tanulságos maradt. Még a Rábánál maradva, annak innenső, bal partján található Sárvár. Az a tendencia, amely a városok és mezővárosok kisajátításában érzékelhető a legjobban, Sárvárt (Szigetet) sem hagyta érintetlenül. Sárvár Lékával és annak tartozékaival, továbbá Csepreg mezőváros és Sziget mezőváros társaságában 1390-ben Kanizsai János esztergomi érsek és főkancellár, Kanizsai Miklós tárnokmester és Kanizsai István udvari apród kezébe került.

22 A fentiekben említett Kanizsaiak- talán mondani sem kell - zálogba szerezték meg először Sárvárt Zsigmondtól. Az a tény, hogy a világi és egyházi rendiség Európa keleti felében, így Magyarországon is győzedelmeskedni tudott a királyi hatalom, a fejedelmi abszolutizmus felett, sajnos azt is jelentette, hogy Zsigmond ebben a harcban kiszolgáltatta a rendeknek a városokat. Közöttük azokat is, amelyek országrendiségét, politikaihatalmi korporációs szerveződésük kezdeményét valójában ö teremtette meg 1405-ben. Abban a veszteségben, hogy a királyi birtokok aránya az Anjou-kori 35 %-ról Zsigmond idejére 5 %-ra esett vissza, a volt királyi városok magánkézre jutása is benne van. Zsigmond trónra kerülésének tehát nagy ára volt, annak deficitjéről nem is beszélve, hogy mibe került a német-római császári cím megszerzése és az ország erőforrásainak átengedése az ekkor kialakuló nagybirtokos famíliáknak. A királyi kegyből egy időre kiesett Kanizsaiakat Sárvár birtokában 1409 után a firenzei Ozorai Pipó követte, méghozzá úgy, hogy Zsigmond a háramlási jogról mondott le. A Kanizsaiak azután Tolna megyei birtokuk cseréjével kerültek vissza 1424-ben Sárvárra, de ekkor már nemcsak a birtok zálogára. Később csak a 15. század derekán kitört, újabb nagybir140