Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Kun László: Közigazgatás és hatalomgyakorlás egykor és ma

sítást kérni és kapni, sőt az állami tisztviselők kinevezésénél véleménye­zésijog illeti meg. A megyei önkormányzat jelentősége egyre csökkent, a megye moz­gásterét a kormányzat erőteljesen korlátozta, a megye tisztán közigazgatá­si hatósággá vált. A közigazgatás önkormányzati és állami ügyekre való szétválasztá­sát a hasonló osztrák törvény alapján tették meg, ennek elvi alapja azon­ban nem volt. Az 1870. évi törvényhatósági törvény megtartotta a 30-40 községet magába foglaló járást. A járásoknak azonban nem volt testületi szerve. A járás tisztségviselőit a megyei közgyűlés választotta, és a járási főszolga­bíró volt a községek felelős irányítója, és a legtöbb községet érintő ható­sági jogkör első fokú címzettje. Az egykori szabad királyi városok zöme törvényhatósági jogú városi rangot kapott, amelynek feladata és hatásköre saját területén belül meg­egyezett a megyei önkormányzatéval. Az 1871. évi községi törvény biztosította a megyék gyámkodását a községek felett, és igen szűkre szabták a helyi önkormányzatok mozgáste­rét. Három községet ismert el: a.) kisközséget, amelynek volt képviselőtestülete, de csak körjegyző­séghez tartozhattak; b.) nagyközség, amely önállóan jegyzőt tarthatott; c.) rendezett tanácsú város, amely a kis- és nagyközséggel szemben nem a járási főszolgabíró, hanem közvetlenül a megye alá tartozott. A monarchia megszűnése után a tanácsköztársaság államterületi be­rendezkedése csak egy rövid életű kísérletnek tekinthető. A két világhábo­rú közötti időszakot úgy jellemezhetjük, hogy az állami berendezkedés struktúrája alapvetően az 1918 előtti jogfolytonosság talaján állt, de ahol a kényszer és a hatalom megkívánta, akkor azon változtattak, mégpedig a centralizáció további erősítése irányában és érdekében. Az 1929. évi közigazgatási reform tovább bővítette a belügyminisz­ter felügyeleti-beavatkozási jogkörét. A törvényhatósági határozatok és szabályrendeletek csak akkor váltak végrehajthatóvá, ha a belügyminisz­terjóváhagyta őket, vagy a felterjesztéstől számított 40 nap alatt nem nyi­latkozott. Nem lehetett továbbá végrehajtani azokat az egyébként jogszerű határozatokat sem, amelyeket a főispán az állam érdekeire sérelmesnek tartott, ezért ellenük felterjesztéssel élt a belügyminiszterhez. A községeknek általában nem volt kapcsolatuk a kormányzati szer­vekkel, de a kormányzatnak joga volt, hogy a községekhez bizonyos ese­tekben pénzügyi ellenőröket küldhessen ki. A belügyminiszternek joga volt, hogy a vármegye meghallgatásával feloszlassa azt a községi képvise­131

Next

/
Oldalképek
Tartalom