Középkori oklevelek Vas megyei levéltárakban; I. Regeszták a vasvári káptalan levéltárának okleveleiről (1130) 1212-1526 - Vas megyei levéltári füzetek 8. (Szombathely, 1997)

Regeszták a vasvári káptalan levéltárának okleveleiről (1130) 1212-1526

október 6-án Szécsi Miklós ob. előtt Pál litterátus, a vasvári káptalan képviselője felmutatta a zalai konvent 1338. október 5-én kelt oklevelét (1. 85.) a káptalant Pácsony birtokba történő beiktatási kísérletről, mire az ellentmondó szentgotthárdi apát képviseletében György litterátus azt válaszolta, hogy az apát okleveleit később bemutatja. A határidőt Vízkereszt nyolcadában jelölték meg, amikoris a káptalan ügyvédje négy oklevelet mutatott be: András kir. 1224-ben kelt oklevelét (1. 3.) Pácsony adományozásáról; a veszprémi káptalan 1332. április 5-én kelt oklevelét (1. 72.) Várnépepácsony határjárásáról; Pál ob. 1332. május 12-én kelt iudicialisát János apát megbírságolásáról, 1. 73.; a zalai konvent 1338. október 5-én kelt, saját határjárását érvénytelenítő oklevelét, 1. 84., valamint a veszprémi kápt 1332., (1. 72.) esztergomi kápt. 1335. évi okleveleinek másolatát János szentgotthárdi apát foglalása elleni tiltakozásról. Ezzel szemben a szentgotthárdi apát képviselője felmutatta IV. Béla kir. és Mária királynő 1266-ban kelt oklevelét Dobra és Győrvár cseréjéről, 1. 21.j továbbá ezeknek átírásait V. István kir. illetve I. Károly kir. által, 1. 23., 62., valamint I. Károly kir. 1334. március 25-én kelt oklevelét, amellyel védelmébe veszi a szentgotthárdi apátságot, 1. 75. Az apát szerint Pácsony Győrvárhoz tartozik, a káptalan képviselője szerint viszont nem, és a győrvári apátsági jobbágyok jogtalanul használják éves cenzus ellenében. Szécsi ob. a veszprémi káptalan közreműködésével Húsvét nyolcadára határjárást rendelt el, melynek eredményéről szent György nyolcadára jelentést kért. A pert Szepesi Jakab 1373. január 13-ra (ad oct. f. Epiphaniarum domini) halasztotta, akkor a kir. tekintettel arra, hogy a határjárást nem Szécsi ob. parancsának megfelelően végezték, a káptalant hat, az apátságot pedig három márka bírságban elmarasztalta, és elrendelte a határjárás megismétlését 1373. április 24-én (in oct. f. Pasce). A pert a nádor augusztus l-re (ad oct. f. Jacobi ap.) halasztotta, amikor már ismét Jakab ob. foglalkozott az üggyel. A veszprémi káptalan jelentése szerint huszonhárom határos és hetvennégy megyebeli nemes azt tanúsította, hogy a kérdéses birtok a káptalant illeti, az apát érdekében senki nem vallott, de ez sem az előírt módon történt, ezért az ob. a székesfehérvári káptalant utasította, hogy mindkét fél részére tanúkat küldjön ki, akik Pándi István országbírói jegyző vezetésével október 6-án (in oct. s. Michaelis) járják meg a határokat, a vitás részeket mérjék, vagy becsüljék meg, és nyolc napon belül tegyenek jelentést. Halasztás után (1374.) Vízkereszt nyolcadán a felek előadták, hogy Patak-i Tamás Parvus Mihály veszprémi káptalani kiküldött a káptalan, Parvus Mihály az apát mellé kiküldött hiteleshelyi ember Pándi Istvánnal először a káptalan, azután az apát oklevele alapján megjárta a határt, mindkét esetben részletesen leírva, miközben mindkét fél végig ellentmondott a másiknak. Az egyik vitás területrészt kir. mértékkel mérve három és fél eke.alja, meg huszonöt hold, a másikat becslés alapján öt és fél ekealjnyira, a 64