Források a szombathelyi gettó történetéhez 1944. áprlils 15-1944. július 30. - Vas megyei levéltári füzetek 7. (Szombathely, 1994)
10. A gettóba vonulás befejezése (1944. május 14.)
ra kijelölt utcákban lakó és kiköltözködni kívánó, vagy kiköltöztetett keresztények nem tudtak elhurcolkodni, mert a kijelölt időn belül nem kapták meg az új lakást. Mindezeknek eredményeképpen a szombathelyi zsidóknak teljes gettóba-vonulása tulajdonképpen nem pénteken este történt meg, hanem vasárnapra állott elő az a helyzet, amikor a város területén a zsidók már csak a részükre kijelölt városrészben, illetőleg a házakban tartózkodhatnak. A zsidóknak a gettó életére vonatkozó előírásokat még nem adta ki a rendőrkapitányság. Az erre vonatkozó tervek készen állanak, a szükséges tanácskozásokat már lefolytatták. Arról van azonban szó, hogy a zsidók gettóéletét országos rendelkezések fogják szabályozni. Ennek értelmében a szombathelyi rendőrkapitányság egy-két napon belül kiadja a zsidók gettóéletére vonatkozó pontos rendelkezéseket. Addig is napvilágot láttak olyan helyi rendelkezések, amelyek ideiglenesen állapították meg a gettóélct rendjét és körülményeit. így például a zsidók már vasárnap sem hagyhatták el a gettót. A zsidók általában nem hagyhatják el a gettó területét, hanem csak egészen rendkívüli esetekben, amikor erre a rendőrkapitányságtól engedélyt kapnak. Általában keresztények sem léphetnek be a gettó területére, hanem csak abban az esetben, ha igazolni tudják, hogy ott valamilyen hivatalos, vagy fontos ténykedésük van. A zsidók elkülönítésével a cél éppen az volt, hogy a zsidókat elválasszák a keresztény lakosságtól, az érintkezést lehetetlenné tegyék velük és a zsidók gettóéletét szabályozó rendelkezések ettől az elgondolástól áthatva fognak megszületni. A sárgacsillag tehát eltűnt a szombaüielyi utcákról, a sárgacsillagosok ezután a maguk életét fogják élni, kiszakítva a nemzeti társadalomból. Ahogy ez abban a gettóban is így volt, amelyet egykor a zsidók maguk állítottak fel. (Dunántúli Hétfő, 1944. máj. 15. 3. p.) 32