Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

Egyletek, egyesületek, társulatok Vam megyében a XIX-XX. szazadban - Bősze Sándor : Az egyesületek helye és szerepe a magyar társadalom életében a XIX. és a XX. században

A kulturális, de a társasági egyesületek kapcsán is feltétlenül ki kell emelni, azt a tevékenységet, melyet ezek a magyar könyvtárkultúráért tettek. A polgári életmód terjedését demonstráló társasági egyletek típusa szintén sok rokon vonást mutatott több -főképp a kulturális- egyesületformával. A társasági körökben is sokat foglalkoztak művelődési, gazdasági és politikai kérdésekkel. Ügy vélem, két dologban azonban a több típustól mindenképpen eltértek. Már az elnevezésűk is sugallja, hogy itt elsősorban a sok egyéb mellett a társas szórakozás igényét fogalmazták meg. A másik: a társadalom rétegező dését követve itt volt a legélesebb a társadalmi elkülönülés. Az egyesületek puszta megnevezése alapján, esetenként nehéz különbséget tenni az eltérő társadalmi rétegek azonos nevű, de tartalmában mégis elütő társulatai között. Az alapszabályok sok esetben a társasági köröket az olvasókörök szinonimájaként használták. A kaszinók voltak a legrégebbi és a legelőkelőbb társaskörök. A közhasznú egyesületek keletkezése erősen leegyszerűsítetve az emberek közérdekű igényeiből, sokszor a létszükségleteiből fakad. Az elemi csapások megelőzése, az ellenük való védelem, az emberi élet megmentése, a tüzek megfékezése, a lakóhelyek sokirányú gyarapítása, mellyel a megélhetést és a munkaalkalmakat biztosították, végső soron az életkörülmények fejlesztése, alkalmas volt arra, hogy az eltérő társadalmi helyzetben lévő embereket egy közösségbe tömörítse. Speciálisan helyhez kötött egyletcsoportot alkottak a Balaton-kultusz fellendítésében legnagyobb részt vállaló fürdőegyesületek,

29 melyek tevékenységük jelentős részét a két világháború között fejtették ki. A lakóhely széppé tételének szándéka vezetett pl. a Kaposvári Szépítő Egylet, a Pinkafői Szépítési Egylet, a Németújvári Szépítő Egylet, a Rohonci Szépítő Egylet vagy a Büki Utcavilágítási Egylet megalakításához.

30 A hagyományos építkezési mód és a gyúlékony építőanyagok, a megfelelő magtárak hiánya, a csekély szakértelem, a szervezetlenség, a nagy távolságok és a korszerűtlen technikai szerek következtében gyakoriak voltak a tűzesetek és a tűzvészek. 1885-ben például 243 tűzeset, 1887-ben meg egy, az országon vévigvonuló tűzvészsorozat hívta fel a figyelmet az önkéntes tűzoltóegylet kialakítására. Az országban az 1880-as évekre már több is alakult, sőt eddigre már megkezdték regionális szövetségeik megszervezését is. A Dunántúli Tűzoltóegyletek Kerületi Szövetsége 1879-ben alakult meg Pápán. 83