Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)
Egyletek, egyesületek, társulatok Vam megyében a XIX-XX. szazadban - Bősze Sándor : Az egyesületek helye és szerepe a magyar társadalom életében a XIX. és a XX. században
egyesületeknek, 22 melyeket nemcsak mint szabadság egyik megtestesítési formájának, hanem az államhatalom és szabad községek között közvetítő, egymást ellensúlyozó, de mégis az állam egységét megszilárdító szerveződésnek tekintett. 1867-ben kibocsátott „Felhívás népnevelési egyletek alakítására" c. munkájában is kifejtette, hogy társadalmi összefogással kell felébreszteni a népben az önművelés igényét, annál is inkább, mert a központi nevelési törekvéseket csak a társadalom támogatásával lehet megvalósítani. Ezen a ponton támaszkodhattak volna a népnevelési egyletekre, melyekre a miniszter semmilyen központi szabályozást sem akart ráerőszakolni. Olyan magánjellegű, decentralizált egyesületeket képzelt el, melyek a helyi viszonyokat figyelembe véve tudták volna az új nevelési elképzeléseket közvetíteni a községi és az egyházi testületek felé. Általánosan elfogadott nézet szerint a kiegyezést követő új, szabadabb légkörben az alkotmányosság visszaállításával a polgári nyilvánosság kiteljesedésével, a politikai tevékenység megélénkülésével, a városiasodással stb. az egyesületek magától érthető módon gyors szaporodásnak indultak. A valóságban egy lényegesen lassabban mozgó folyamatról volt szó. Igazán az 1890-es évektől ugrott meg hirtelen a számuk s ezzel együtt bontakozott ki sokféleségük is. A gazdasági egyesületekkel kezdve a sort, vállalt feladatuk nem volt kisebb, mint a mezőgazdaság új, kapitalista, az „okszerű gazdálkodás"kialakítása. A kiegyezést követő szabadabb közéleti légkör mellett az évek óta tartó elemi csapások és „a bomlott kereskedelmi viszonyok", a katonai adóbehajtások, s 1869-es képviselő-választások kedveztek a politikai egyesületek létrejöttének. Mint egy örökölt csoportjuk, a honvédegyletek gyorsan működésbe léptek. Miután a kormányzatnak sikerült a mozgalom erejét tompítani, már 1867 őszétol létrejöttek a szélsőbal programjával a demokrata körök, amelyek néha több száz taggal, főképp az alföldi mezővárosokban alakultak meg. A mozgalom különösen Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen és vidékünkön volt jelentős. 23 Ezeken kívül az ország más városaiban -így pl. Sopronban, Pesten, Veszprémben. Kaposváron, Győrben, Debrecenben- is alakítottak demokrata körökben. 24 A kormány látva, hogy ez a mozgalom is túllép az alkotmányos kereteken, ellentámadást indított. Alapszabályaikat nem engedélyezte, megszorító rendelkezéseket 80
