Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)
Egyletek, egyesületek, társulatok Vam megyében a XIX-XX. szazadban - Bősze Sándor : Az egyesületek helye és szerepe a magyar társadalom életében a XIX. és a XX. században
Eötvös 1867-es felhívását követően alakult meg a Babócsai Alsó Járási Népnevelési Egylet. Ezt megelőzően egyik katolikus pap, a felekezeti elkülönülést javasolta. A többség viszont az erők összefogása érdekében e javaslat ellen szavazott. A többségi akaratot tiszteletben tartva azonban a kisebbségben maradt tag, a katolikus papok közül legtovább -haláláig— az egylet tagja maradt, mondván, hogy az a legfontosabb, hogy „...egyáltalán legyen népnevelési egylet..." a vidéken. 14 Ha valamely kérdés kapcsán az egyletekben az intoleráns magatartás került előtérbe, akkor -a korabeli jogszabálynak megfelelően— a békés megoldás lehetőségét az ún. békebíróságok ad hoc létrehozásával biztosították és a vitás ügyet esetleg akár egy bocsánatkéréssel elintézhették. Ha ez nem történt meg, akkor, az adott egyesület élt a kezében lévő legradikálisabb szankcióval, a kizárással. A „szűrőrendszer'-hez tartoztak a tagdíjak is. Az általánosan elterjedt vélemény szerint ezek összegével lehet mérni az egyesületek nyitottságát. A tagdíjakat és a hozzájuk kapcsolódó tagsági formákat összehasonlítva több esetben is kimutatható az a paradox nelyzet -amire sajnos, eddig kevés figyelmet fordítottam-, hogy az az alapító tag, aki sokszorosát fizette be, mint a rendes vagy a működő tag, kevesebb költséggel tartozott, de ugyanakkor kevesebb joggal is rendelkezett. Az egyesületek döntő többsége csak az ilyen, általában a nagybirtokosoktól kapott alapítványszerűen funkcionáló tőkékkel tudta magát fenntartani. Az érintett bitokosok az ilyen támogatás fejében nyilvánvalóan díszelnökként, elnökként, vagy valamely tisztség viselőjeként éreztethették akár pozitív, akár negatív befolyásukat. Az egyesületek némelyikében feltételezhetően a tagsági jogok ilyetén differenciálásával próbálták ezt a hatást -egyébként valószínűleg nem sok eredménnyel— gyengíteni. A közgyűlések, a választmány, és a tisztikar választása, vaW mint ezek beszámolási kötelezettsége az egyesületi demokrácia alapjai voltak. Egyetlenegy típusban, a kulturális egyleteken belül a katolikus olvasókörök esetében találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy -az alapszabályokba foglaltan- csak a helyi papot nevezhették ki (és nem választották) elnöknek. Az egyesületeket ért külső hatásokkal kapcsolatosan kell beszélni az állami, pontosabban a hivatalos intézmények általi befolyásról, mely hol közvetetten, hogy közvetlenül érvényesült. Ennek iránya és 76
