Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)
Bűntettek és bűnperek Vas megyében m XVI-XX. században - Kóta Péter : „Ebül szerzett kutyabőr" avagy címerlevél-hamisítások a XVIII. században
megyei esküdt társaságában elmentek arra a „hel"-re — Korátföldre, Kovács Ádám házába, ahol az oklevelet „...elővették az ládábul, föl bontották, olvasták testi szemeivel látta, s pecsét nem függött rajta, de Kovács névre volt-e? vagy Kovácsi névre, mivel a Fatens olvasnyi nem tud, nem tudhattya." Valószínű, hogy Boros Mihályra szakértelme miatt -a nemességvizsgálatokban is tevékenykedett— volt szükség. Ügy tűnik, nem talált semmi rosszat abban, ha egy armális nem a rendeltetésszerű helyén van, sot üzleti forgalom tárgya, és nem látott okot hivatali beavatkozásra. Azok szerint a tanúk szerint azonban, akik ebben érdemben tudtak nyilatkozni, az armális Kovácsi névre szólt. £1 is jutott tulajdonosához (?), a katafai Kovácsi Györgyhöz, akinek felesége egyéb. ként Kovács György keresztlánya volt. Karba István szóváltásba keveredett Kovácsinével: azt állította, hogy a szóban forgó címereslevél öt illeti, „...bizony az én armálisom, amellel kegyelmetek bé ment az nemességben, Kovács György el vette tőlem, s Kovács Zsigmond corrigálta megh, de azért bizony meg cseh(?)lík n . Karba nem ért célt a vádaskodásával, amelyet egyébként többször megismételt. (Nádasdi) Kovács György, Karba és Boros esküdt -Boros fiának vallomása szerint- még Nádasdy Imrét is felkeresték, hogy esetleg tőle tudakolják meg az armálislevél tulajdonosát. Az ö állítása szerint „Karba István az én jobbágyom fia, és eotet csak az attya mesterségéről (mivel Kovács Mester Ember volt) híják Kovács Istvánnak." A kép töredékessége ellenére is látszik, hogy a 18. század első harmadában valóságos küzdelem indult meg a nemességért. Elvonulnak előttünk a nemeslevelekkel üzletelő, egymással szolidaritást vállaló kisnemesek, a lehetőséget megszimatoló jobbágyfiak, a nyomozást végző, nem túlságosan aktív megyei tisztviselők. A hamisítások megszaporodása arra késztette a kormányszerveket, hogy elrendeljék: a kihalt családok címeresleveleit a megyei levéltárakban kell összegyűjteni. A hamisítás leggyakoribb módja ugyanis az volt, hogy a (például a család kihalása miatt) fölöslegessé vált oklevelekbe a kivakart név helyére beírták az új, jogtalan tulajdonosét. Trencsén vármegye feliratban reflektált az intézkedésre. Valószínű, hogy a többi megye (így Vas) álláspontja is hasonló volt: A megyéknek sem jogi, sem hatalmi kényszerítő eszközeik nincsenek, hogy 315
