Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)
Bűntettek és bűnperek Vas megyében m XVI-XX. században - Kóta Péter : „Ebül szerzett kutyabőr" avagy címerlevél-hamisítások a XVIII. században
zottság meg is állapítja a bűnjelként lefoglalt oklevelekről, hogy „nagyon művésziek" (artificiosissime adumbratae). A pecséteket többnyire régi királyi oklevelekről vették le, és miután forró dróttal kettévágták, majd az új oklevél zsinórjára rögzítették, semleges színű viaszból megcsinálták a pecsétfészket. Persze itt is voltak igényesebb megoldások: Az imént említett csoport ezt a technológiát továbbfejlesztve, pecsétnyomókat is gyártott; kezdetben agyagból, majd ólomból. A vadonatúj pecsétek képlékenysége, meg a sok egymásra hasonlító oklevél tömeges feltűnése persze gyanút keltett. A nemességvizsgáló bizottságok azonban többnyire nem álltak hivatásuk magaslatán, (vagy elszabotálták a Helytartótanács sérelmesnek ítélt intézkedéseit), ezért a hamis oklevelek számához viszonyítva ritka a leleplezés. Armálisok estében a 18. század a hamisítások virágkora. Szakirodalmunk több esetet említ, amelyben hamisítók leleplezéséről ad hírt. 1 VAS MEGYEI HAMISÍTÁSOK ÉS HAMISÍTÓK Vas megyei bűnözők alaposan kivették a részüket ebből a hamisító munkából. Körmendy János 1764-ben akarta nemességét bizonyítani. Magyarnádalján született, majd Iváncon és Körmenden nevelkedett. Innen származik neve is. Eredetileg Sinkának hívták. A nagyváradi szabócéh tagja volt, de jövedelmezőbb vállalkozással is foglalkozott: ügyvédséget vállalt. A bizottság előtt két (!) nemesi levelet mutatott be: az első Körmendi Benedek részére Miksa királytól, a második ugyancsak Körmendi Benedek részére II. Ferdinánd királytól, ez utóbbinak kihirdetési záradéka 1624-ben kelt. A bizottság azonban megállapította, hogy ez az az oklevél, amelyet Körmendi László nagyszombati kerületi táblai ülnöktől vásárolt 200 Ft + egy pár behajtott kocsihúzó lóért. A második sem hozott neki szerencsét. Felkutatott ugyan egy Körmendi nevű koltai lakost, aki 1723-ban igazolta a nemességét, de mivel nem voltak rokonságban, nem tudta a leszármazás folyamatosságát bizonyítani. A megye 1767-ben kezdeményezett eljárást a hamisító megbüntetésére. (Itt nem is annyira a hamisítás volt nyilvánvaló, hanem az őt meg nem illető oklevelek használata.) Körmendi a per elhúzásának minden eszközét bevetette; majdnem öt évnek kellett eltelnie, míg ítélet született: 1771. január 8-án 10 évi börtönt kapott. A megye megkeresésére Bihar vármegye 312
