Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

Történelmi arcélek Vas megyéből - Tilcsik György : Vidos József politikai pályája

lett. Azt pedig, hogy hivatali karrierje nem érdemtelenül alakult így, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1838. június 18-án lezajlott megyei tisztújító közgyűlésen három jelölt közül a fiatal főjegyzőt választották meg Vas várraegye első alispánjává.

4 Vidos József ezzel alig harminchárom éves korában elérte azt a megyei közhivatalt, amely egy középbirtokos nemes számára egyáltalán elérhető volt a reformkori Magyarországon. Az újdonsült alispán 1838. szeptember 25-én a Rába és a Marcal szabályozásának ügyében az érdekelt megyék képviselőinek Győrben tartott ülésén megismerkedett az akkor népszerűsége csúcsán álló Széchenyi Istvánnal, aki azonnal felfigyelt Vidosra, és őt a legnagyobb ellenzékiek közé sorolta.

5 Széchenyi az ülést követően néhány nappal Szombathelyre látogatott, ahol -a rendőrségi besúgójelentések tanúsága szerint- Vidos vendége volt.

6 E találkozások Vidos számára hosszú időre meghatározó erejű és jelentőségű élményeket hoztak. Kapcsolatuk gyorsan állandósult, és hamarosan barátsággá nemesült, így azután nem tekinthetjük meglepőnek, hogy Széchenyi kezdeményezésére és elnöklete alatt az 1841. június 26-án Sopronban életre hívott Vas-Soproni Szederegylet -Amely a szederfaültetvények meghonosításával a selyemhernyó-tenyésztést igyekezett a két megyében elterjeszteni- egyik alelnöke Vidos József lett.

7 A nem is rendszeres, de viszonylag gyakorinak mondható levélváltások mellett az 1830-as évek végén és a 40-es évek elején többször is találkoztak, s jellemző tényként említhetjük meg, hogy Széchenyi -aki ezidőtájt többször is megfordult Vas megyében— egyetlen alkalommal sem mulasztotta el a személyes találkozást Vidossal, akit nyilvánvalóan szellemi befolyása alá vont.

8 Vidos -aki nem tudni mi okból nem nősült meg, ugyanakkor igazolhatóan a legmeghittebb testvéri szeretetben élt nővérével és fivérével— alispáni évei a reformkor kulcsfontosságú, és egy alapvető fordulatot is hozó időszakára estek, hiszen az 1832/36. évi országgyűlés után a nyílt erőszaktól sem visszariadó bécsi udvar -gondoljunk csak Wesselényi, Kossuth és társaik perbefogására és elítéltetésére— az 1839/40. évi diétán egy, a korábbihoz képest minőségileg megváltozott célú és szervezettségű ellenzékkel találta magát szembe, és az országgyűlést követően kénytelen-kelletlen, de visszatérni kényszerült a korábban félredobott, törvényes formák betartásához. 29