Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

A Vas Megyei Levéltár nemzetközi kapcsolatai - Antosa Leskovec : A körjegyzői hálózat változásai Vas megye szlovén részén a századforduló táján

Magyarországon az 1894:XXXIII. törvénycikkellyel bevezették az állami anyakönyvezést, ami egy olyan államban, amelyben több egyház is működött, a hatóságok számára is jó áttekintést nyújtott a lakosság mobilitásáról. Ezeket az anyakönyveket az e célból létrehozott kerületek szerint készítették el, mely anyakönyvi kerületek nagyságát a megyei intézőbizottságok meghallgatása után a belügyminiszter határozta meg. Az anyakönyvvezetoket rendszerint a községi elöljáróság köréből nevezték ki. Természetesen az anyakönyvi kerületek székhelyét az egyes vidékek fontosabb települései, a plébániák és hitközségek székhelyei alapján határozták meg. A muraszombati (Murska Sobota) járás területén egyaránt 11 körjegyzői- és anyakönyvi kerület volt, amelyek székhelyei kettő kivételével megegyeztek: Pártosfalván (Prosenjakovci) működött körjegyző, de nem volt anyakönyvi hivatal, míg Urdombon (Fokovci) volt anyakönyvi hivatal, de nem volt körjegyzőség. A szentgotthárdi járásban, annak muravidéki (Prekmurje) részén a körjegyzőségi és az anyakönyvi kerületi székhely Orihodoson (Hódos), a Rába menti területen pedig Felsőszölnökön (Gornji Senik) és Istvánfalván (Stevanovci) volt. Alsószölnök (Dolnji Senik) egyaránt részét képezte a rábaszentmártoni (St.Martin) körjegyzőségnek ill. anyakönyvi kerületnek. A szentgotthárdi járásban Kercán (Krcica) volt az anyakönyvi kerület székhelye, amelybe be volt tagozódva Cödörháza, Szerdahely (S

reduce), Szombatfa és Velemér községek, amelyek területileg és közigazgatásilag a muraszombati járáshoz tartoztak és a pártosfalvi körjegyzőségben más községekkel voltak egyesítve. Ugyanebben a kercai anyakönyvi kerületben, valamint a hasonló nevű körjegyzőségben volt megtalálható Domonkosfa (Domanjsevci) község is. Tíz évvel az állami anyakönyvek bevezetését követően az 1904: XXXVI. törvénycikkelyben az 1894. évi törvény módosításáról határoztak, mégpedig oly módon, hogy minden nagyközségnek és minden körjegyzőségnek egy anyakönyvi kerületet kellett létrehoznia. Mindezt az a fő szándék vezérelte, hogy az eszközök meghatározott részét, amit az állam az anyakönyvek vezetésére irányozott elő, a jegyzők és a segédjegyzők fizetésének javítására használják fel, amit az anyakönyvvezetésnek a községek közigazgatási ügyeihez való kapcsolással érnek el. Ebbe az irányba mutató lépést jelentett a már korábban hatályba lépett 1904:XI. törvénycikkely a községi jegyzők és a kör208