Tóth Péter: Vas vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1601-1620, 1631-1641. - Vas megyei levéltári füzetek 5.
Vas vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei 1601-1620
1421. (1.408.) Széchy Tamás úr kijelenti, hogy egyetért azzal, hogy Nádasdy Tamás alispán eljárjon a per felülvizsgálatában. 1422. (1.408-409.) A vármegye közönsége a nádorispán úr egy másik parancslevelében foglaltaknak megfelelően méltó dolognak ftéli, hogy a főurak és a nemesek valamely adókivetés útján pénzt adjanak a koronaőröknek, jóllehet a kérést nem feltétlenül kellene teljesíteni, hiszen az ország törvényei nem engedik, sőt, büntetés terhe alatt megtiltják az ilyesfajta adózásoknak az országgyűlésen kívül történő felajánlását. 1423. (1.409.) Nádasdy Pál főispán úr, valamint Széchy Tamás, Török István, Nádasdy Tamás és Hosszú tóthy György (egregius), továbbá minden más főúr és nemes, aki vámokat és vámszedési jogokat birtokol, ünnepélyesen ellene mond annak a kiváltságlevélnek, amelyet a soproni keresztesek birtokaihoz tartozó és Sopron vármegyében fekvő Bő possessio lakosai kaptak a harmincad- és egyéb vámokkal kapcsolatban. 1424. (1.409.) A közgyűlés előtt felolvastatott ő császári és királyi felsége nyílt parancslevele, amely Bécs városában, március havának 5. napján kelt, valamint a pozsonyi magyar kamara felügyelőjének és tanácsosainak a mondott királyi paranccsal kapcsolatos levele, amelyek tárgya a következő: azok a jobbágyok, akik korábban Kanizsa várának a tartozékain laktak, majd a vár eleste után biztonságosabb megmaradásuk érdekében távolabbi helyekre költöztek és futottak, szabadon elbúcsúzhatnak mostani földesuraiktól és visszatérhetnek eredeti lakóhelyeikre. — A vármegye közönsége erre a parancsra a következő rendelkezéseket hozta: mivel békesség van a törökökkel, a kereszténység ezen esküdt ellenségeivel, ezért minden főúr és birtokos nemes tartozik engedelmeskedni őfelsége parancsának. Ennek megfelelően Ráttky Menyhért (egregius), az ország Dunán inneni részeinek az alkapitánya, akire tudniillik őfelsége e dolog végrehajtását bízta, szabadon felkutathatja az ilyen jobbágyokat a főurak és a nemesek bármely birtokán. Amennyiben pedig talál is ilyen jobbágyokat, akkor először is fel kell szólítani az illető földesurakat azok elengedésére, a földesurak pedig tartoznak elengedni őket, oly módon azonban, hogy a búcsúztatás során mindegyik fél köteles az e tárgyban kiadott országos törvényekben foglaltaknak megfelelően eljárni. Ellenben ha olyan jobbágyokat is találnának, akik az elmúlt háborús időkben a kanizsai vár tartozékaira költöztek és települtek át, akkor a korábbi földesuraik ugyanazon indok alapján követelhetik eredeti lakóhelyükre való visszatérésüket. A nevezett Ráttky Menyhért meg is ígérte, hogy el fog járni az ilyen jobbágyok visszaadásában. 150
