Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Kövesdi László : Vas megye gazdasági fejlődésének fő vonásai 1945 után

előrehaladás tempóját". E mondatokat 1946. januax* 20-án a MKP I. Megyei Pártértekezletén Kádár János mondta el. A tőkés korszaktól örökölt és a háború viharaitól megtépázott megyei ipar helyzetében az első nagyobb társadalmi jelentőségű és a további fejlődését is kijelölő változás gyártelepeinek államosítása volt. Az 1948. március 25-én kiadott XXV. te. alapján megyénkben 14 gyártelep került állami tulajdonba. A szentgotthárdi Kaszagyár nem szerepelt az államosított üzemek között, de köztulajdonban volt, mert mint elhagyott tulajdont 1946. február 7-én az Elhagyott Javak Kormánybiztossága vette tulajdonába, majd 1947. júliusától a vállalat érdekeltségét, mint volt német tulajdont 50%-ban átvette a szovjet állam. Az államosítás közvetlen hatásai: a foglalkoztatottak létszámának szaporodása, a termelési érték gyarapodása, a munkakörülmények javítását szolgáló intézkedések a gyárak életében hamarosan megmutatkoztak, de lényegesek a további fejlődés lehetőségeit előidéző következmények is. Az állami tulajdon léte megerősítette a szocialista átalakulás tendenciáit, bátorította az üzemek pozitív erőit és aktivizálta a társadalmi élet dinamikus elemeit. Lehetővé tette az iparirányítás központi szervezeti rendszerének létrehozását is. 1948. májusában az ipar minden ágában közvetlen irányító szerveket alapítottak. Ezek az ipari minisztériumhoz tartozó igazgatóságok látták el a közvetlen gazdálkodási funkciókat. Az új irányítási módszerekkel a helyi iparvállalatok is szervesebben kapcsolódhattak be az ipar szervezeti rendszerébe, s nagyobb biztonsággal gazdálkodhattak a korábbiakhoz képest. Megszűnt számukra a létüket veszélyeztető piaci bizonytalanság. Az iparban tevékenykedők helyzete is biztonságosabb lett. E helyzet elérésének reménye fejeződött ki abban a tényben, hogy 1949 elején több még magántulajdonban levő üzem munkásai üzemi gyűléseken követelték az államosítást. A társadalmasítás ebben az időben még nem lépte túl az eredményes gazdálkodáshoz szükséges kereteket. A társadalmi termelés kereteibe jól beilleszkedő és közvetlenül bekapcsolható termelési tényezők köztulajdonba vétele nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is indokolt volt. A túlzott társadalmasítás és központosítás azonban súlyos ellentmondások fi'A