Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Somlyai Magda : A közigazgatási hivatalok feladata és politikai jelentősége a felszabadulás időszakában

tudták végrehajtani. A készen kapott elvárások mellett ezt megkönnyítette az is, hogy a dunántúli közhivatalok készenléti állapota, a menekülések elmaradása vagy legalábbis jelentéktelenné zsugorodása miatt csaknem teljes volt. A felsorolt tényezők amennyiben megkönnyítették az intézkedések foganatosítását, annyiban megnehezítették magát a demokratizálódási folyamatot. Pontosabban ez óhatatlanul hozta magával, hogy a demokratizálódás is csaknem kizárólagosan a felső intézkedések függvényeként ment végbe. Elmaradtak vagy elhanyagolható tényezőként jelentkeztek az alulról jövő spontán kezdeményezések, az eltérő álláspontok, elvárások megütközéséből keletkező megoldások. Március végén, április elején, a tavaszi offenzíva során felszabadított megyékben, még csak hallomások jártak a nemzeti bizottságok mibenlétéről. Azok mikénti megalakítására nézve semmiféle kormányrendeletet vagy hatósági utasítást nem kaptak az egyes hivatalok, így csak bizonytalankodtak és nem cselekedtek. A rendelkezések megérkezése után viszont gyorsan és pontosan kezdett el dolgozni a közigazgatás gépezete. Legalábbis ami a formák, a keretek megteremtését illeti. Dunántúl társadalmi struktúrája, politikai öröksége mind a városi, mind a falusi viszonyokban a polgári elképzeléseknek kedvezett. A plebejus törekvések hátrányos helyzetből indultak. Az események tükrében nézve ez azt jelentette, hogy a Dunántúlon elsőként általában a kisgazdapárt szervezetei alakultak meg, így a nemzeti bizottságokban, az önkormányzati testületekben is ők jutottak nagyobb befolyáshoz. A politikai kibontakozás szempontjából kedvezőtlen jelenségeket a kommunista párt vezetése nem nézte tétlenül. A különböző fórumokon megpróbálta lehetőséghez juttatni a munkásság és a szegényparasztság radikálisan gondolkodó képviselőit. Egy-egy középszintű vezető ebbeli törekvésében gyakran hatalmi eszközök (rendőrség) igénybevételétől sem riadt viszsza. Ezek az álforradalmár akciók azonban sokkal inkább a kommunista pártnak okoztak presztízs veszteséget, semmint akadályozni tudták volna a polgári vonal előretörését. A háború befejezése után, a hadszíntér okozta szorongatottság enyhültével, az addig fékentartott szubjektivizmus 69