Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Szelestey László : Pásztorfaragók élete és munkássága a levéltári, kutatások tükrében

Aligha lettek volna erre képesek, hisz a legtöbbjük írni-olvasni sem tudott. Am, az ő pechjükre s a mi szerencsénkre, a felelősségrevonást legtöbbjük nem kerülte el. Az igazságszolgáltatás emberei pedig mindent részletesen lejegyeztek a kihallgatások és szembesitések során. így a hajdani eseményekről, a nagy port vert betyárakciókról aprólékos, a történteket pontról-pontra követő, leíró feljegyzések maradtak ránk. (Feltéve persze, ha a történelem viharai során meg is őrződtek ezek a dokumentumok. Sajnos -különösen a nagy világégések idején- egy részük megsemmisült, eltűnt, elégett.) Mint ismeretes, a múlt században élt pásztorok nemcsak a rájuk bízott állatokhoz értettek. Sokan közülük a baráti vagy jegyajándékként készült borotvatokok, tükrösök, sótartók, mángorlók stb. cifrázásával, művészi faragásával is próbálkoztak. S a törvénnyel gyakran összeütközésbe került juhászoknak, kanászoknak, csikósoknak a börtönökben, de még inkább a dologházakban idejük is bőven volt az efféle foglalatossághoz. Sokan éltek is a lehetőséggel. Olyannyira, hogy idővel külön fogalom, az un. "rabimunka", mint terminus technicus is született a pásztorfaragásoknak a rabok által készült, mívesebb, aprólékosabban kidolgozott emlékeinek a jelölésére. A levéltárakban porosodó aktacsomók leírásai révén szerencsés esetben fény derülhet a múlt századi pásztorművészet egy-egy jeles alakjának kilétére. S ily módon e sajátos népművészeti ág ránk maradt darabjai lassan-lassan nemcsak időhöz és térhez, hanem személyekhez is köthetők. Idővel talán azt is megérjük, hogy műveikkel, munkásságukkal művészettörténetírásunkban is helyet kapnak. Az emlékanyag ismeretében -úgy érezzük- méltó hely illetné meg e nehéz sorsú, a faragást ugyan nem hivatásként, hanem csak afféle mellékes foglalatosságként űző, nem egy esetben kivételes képességekkel rendelkező pásztorembereket. így, legfőképpen azt az "iskolát" is teremtő juhászlegényt, akinek nevével, munkáival szinte minden népművészeti emlékeinket bemutató kiadványban találkozhatunk. Nevével is, mivel -igazi alkotói öntudatra vallóan- ő már több darabját is "jegyezte". Ránk három ilyen szignált mángorlója maradt, s 34